Euagoras

EuagoraV. – 1. Régi uralkodó család sarjadéka, Salamis királya (Cyprus szigetén). Még ifjú korában történt, hogy egy phoeniciai jövevény megfosztotta családját a hatalomtól s az egész szigetet perzsa fenhatóság alá akarta játszani. E. még egy ideig Salamsiban tartózkodott, a bitorló megöletése után azonban Ciliciába menekült. Innen 410-ben visszatérve, elfoglalta atyai örökségét s bölcs kormányzásával, görög szokások és műveltség terjesztésével rövid idő alatt a virágzás magas fokára emelte Salamist és az egész szigetet. Isocr. Euag. 8. 10. 20. Barátságos viszonyba lépett II. Artaxerxes Mnemon perzsa királylyal s támogatta Conon athenaei vezért a lacedaemoniak ellen, úgy hogy teljesen megnyerte az athenaeiek jóindulatát s számíthatott hálájukra. A perzsa barátság ugyan rövid ideig tartott. Midőn ugyanis E. birodalmát gyarapítandó néhány kisázsiai várost meghódított, Artaxerxes azonnal megindította ellene a háborút. E. először is Athenaehez fordult segítségért, honnan 391-ben kapott is néhány hajót (Diod. Sic. 14. 98); azután szövetségre lépett Acoris aegyptusi királylyal, felizgatta a perzsák ellen Elő Ázsia néhány városát, úgy hogy bár nagyobb eredményeket nem érhetett el, mégis oda vitte a dolgot, hogy Artaxerxes az Antalcidas-féle béke után kénytelen volt óriási előkészülettel minden erejét ellene fordítani. Isocr. Euag. 22. Diod. Sic. 15, 8. E. vitézül védelmezte magát, de nem tudta megakadályozni a perzsák partraszállását Cyprusban. Xen. Hell. 4, 8, 24. Isocr. Eaug. 23. Diod. Sic. 14, 110. 15, 2, 8. Hajóhada is vereséget szenvedett Citiumnál (Diod. Sic. 15, 3), úgy hogy most már az ellenség Salamist magát vette ostrom alá. E. eleinte békealkudozásokat kezdett, majd újabb segélyt keresett Aegyptusban s végre is a perzsa vezérek meghasonlása folytán 10 évi háborúskodás után 376-ban sikerült tisztességes békét nyernie. Két évvel e békekötés után halt meg orgyilkos keze által. Diod. Sic. 15, 47. Isocrates nagyon dicséri uralkodói tehetségét, műveltségét és kiváló erényeit. – 2. II. E., előbbinek unokája, Nicocles fia, Protagoras két ízben is elűzte trónjáról. Első ízben a perzsák visszasegítették, másodízben pedig, midőn hűtlenséggel is volt vádolva (mely alól kimentette magát), egy kisázsiai provincia satrapájává tették. Innen zsarolás miatt menekülnie kellett s végre erőszakos halállal halt meg Cyprusban. Diod. Sic. 16, 42. 46.