Euhemerus

EuhmeroV, élt körülbelül 340–260-ban Kr. e. s Cassander macedoniai király bizalmas embere volt. Híres munkája a iera anagrajh (szent felirat), melyben elbeszélte, hogy Cassander megbízásából Boldog Arabiától Dél felé hajózván, egy Panchaea nevű szigetre érkezett s ott Zeus Triphylius templomában egy arany oszlopra felirva találta a világ egész őstörténetét Uranustól kezdve. E szerint azok, a kiket a népek isteneknek tartottak, Uranus, Saturnus, Juppiter stb., a mesés őskor hősei és királyai, tehát emberek valának, a kiket azonban nagy tetteik miatt haláluk után isteni tiszteletben részesítettek, míg végre emberi eredetök feledésbe ment. A mythologiának e fajta magyarázata, mely az istenekből embereket, a mythusból őstörténetet csinál, megalapítójáról euhemerismusnak neveztetik s már az ókorban számos követőre akadt. Igy Diodorus Siculus a történetíró egészen ennek az iránynak hódol, Ennius pedig az Euhemerus munkáját latin átdolgozásban (Cic. n. d. 1, 42, 119. Augustin. civ. d. 7, 26) tette a rómaiaknál népszerűvé. Sokat merítettek belőle később az egyházatyák, főleg Lactantius, a kik a pogány vallás tévedéseit ily módon akarták czáfolni. – Irodalom: Block, Euhémčre, son livre et sa doctrine, Mons, 1876. A töredékek egyetlen critikai kiadása Némethytől, Euhemeri reliquiae, Bpest, Akadémia, 1889. V. ö. Némethy, Addenda reliquiis Euhemeri (Egy. Phil. Közl. 17, 1). U. az, De vestigiis doctrinae Euhemeregae in oraculis. Sibyllinis (Egy. Phil. Közl. 21, 1).