Evocati

azok a kiszolgált római katonák, kik a hadvezér felszólítására (evocatio) újra katonai szolgálatba léptek. Már 299-ben Kr. e. alakított Siccius ilyen 800 főnyi cohorsot. Dionys. 10, 43. Flaminiusszal 198-ban 3000 evocati ment Macedoniába. Plut. Flamin. 3. A polgárháborúk idejében különösen gyakori ez az eset és nemcsak szükségből történt meg, hanem mivel az evocati kipróbáltságát és megbizhatóságát a hadvezérek igen sokra becsülték. Marius, Catilina, Cicero, Pompejus, Caesar és Octavianus seregeiben egyaránt találkozunk velök. Magától értetődik, hogy az evocati nem lehettek egyenrangúak a többi katonákkal. Valószínűleg csak a harczra használták fel. Rangban és zsold tekintetében pedig mindjárt a centuriók után következtek. Caes. b. c. 1, 3. 3. Az evocati Augusti intézménye Augustustól ered (Dionys. 55, 24) s fennállott Constantinus koráig. Ezek a Romában és környékén állomásozó helyőrségből kerültek ki. Külön csapatban szolgáltak a praefectus praetaorio parancsnoksága alatt s vagy különös megbizásokat kaptak (ab actis fori, a commentariis custodiarum stb.) vagy tisztekké léptek elő. Egy tétényi feliraton (CIL III 10378 = 3395) az evocatus mint a praetori lovasság gyakorlómestere szerepel. A legiókban is voltak evocati, de csak egyesével lehettek. A II. segédlegióból mindössze hárman ismeretesek. CIL III 3565. 3413. 3470. Az egyik úgy tünik fel, mint a ki az orvosokat ellenőrzi, egy másik pedig centurióvá lép elő. Marquardt, Römische Staatsverswaltung 2² S. 387 f.