’ExeligmoV,

a csatarend megfordítása. A görög phalanx első soraiban, az arczvonalon a legedzettebb hopliták állottak, hogy az ellenség támadásait bátran felfogják, míg a hátrább eső sorokban mindinkább gyengébb katonák voltak felállítva. Ha tehát az ellenség esetleg hátulról támadta meg a hadsereget, az egész arczvonalat meg kellett forditani s a hadi sorokkal helyet cseréltetni. A csatarendnek ezt a gyorsan eszközölt megfordítását, illetőleg az arczvonalnak ellenkező irányba fejlesztését nevezték exeligmoV-nak (exelissw-tól). Történhetett pedig ez tagonként (exeliguoV cata locouV) vagy soronként (cata sticouV). A lochusonként való hátrafejlesztés sokkal fontosabb, mint a soronként való; végrehajtása háromféleképen történt s a szerint különböztettek meg a laconiai, macedoniai és perzsa exeligmust. Az első szerint a csapatok háulsó sorai helyükön maradtak s csak megfordultak, az előttök levő sorok pedig arcz- és szárnyváltoztatással elibök fejlődtek s így a sereg közelebb jutott az ellenséghez. A macedoniai módszer épen ellenkezője volt a laconiainak, a mennyiben itt az arczvonalon levő lochagusok maradtak helyben és a többi sor elibök vonulván, a sereg távolabb jutott az ellenségtől; a perzsa módon végrehajtott exeligus után pedig a sereg megmaradt előbbi állásában s csak a lochusok cseréltek helyet. V. ö. Bárczay Oszkár, A hadügy fejlődésének története 42–43.