Fabricii

hernicus nemzetség Aletrium városából. A család leghíresebb tagja; – 1. C. Fabr. Luscinus (az egyszemű), Kr. e. 306 körül Aletriumból Romába költözött át, mikor a legtöbb hernicusi város Marcius consultól való legyőzetése után a választó jog nélkül való római polgárjogot volt kénytelen elfogadni. Liv. 9, 43. Aletrium azon városok közé tartozott, melyek nem lázadtak volt föl, és így megmaradt önállósgáa. F. nemsokára nagy tekintélynek örvendett Romában, a senatus 285-ben követül küldé őt Tarentumba, hogy visszatartsa a Roma ellen való háborútól, de a jus gentium ellenére hosszabb ideig fogva tartották. 282-ben mint consul legyőzte a lucaniaiakat és bruttiusokat és fölszabadítá a tőlük ostromolt Thurii várost. Liv. ep. 12. Val. Max. 1, 8. 6. Azonkívül sok zsákmányra tett szert, s miután a kisebb görög gyarmatok önként hódoltak meg, Rhegiumig nyomult előre s őrségül egy legiót hagyott hátra. Pol. 1, 7. Val. Max. 1, 8, 6. A thuriibeliek hálájuknak megtisztelő módon adtak kifejezést. Plin. 34, 6. Valószinű, hogy 280-ban résztvett a heracleai ütközetben, aztán Tarentumba ment kvöetül Pyrrhushoz a foglyok kicserélése ügyében. Pyrrhus semmiféle csábítással sem tudott kifogni Fabricii megközelíthetetlen becsületességén; valószínű, hogy elfogadta feltételül a foglyoknak díj nélkül való elbocsátását (mások szerint elmehettek a foglyok Romába a Saturnalia ünnepekre). Plut. Pyrrh. 18. Az, hogy Pyrrhus elefánttal akart ráijesztetni F.-ra, inkább csak mende-mondának vehető. Plut. Pyrrh. 20. v. ö .26. Val. Max. 2, 7, 15. Később (279-ben) mint legatus harczolt az ausculumi csatában Apuliában. Mikor aztán Pyrrhus Ausculum ellen szándékozott vonulni és talán az őt fenyegető megmérgezés miatt is, melyre elsőnek állítólag F. figyelmeztette, fegyverszünetet kötött, 278-ban legyőzte a lucaniaiakat, bruttiusokat, tarentumiakat és samnisokat. Eutr. 2, 13 sk. 275-ben mint censor kizáratta a senatusból a pénzsovár P. Corn. Rufust fényüzés czímén. Cic. Lael. 11. Gell. 17, 21. Liv. ep. 14. F.-t justus melléknévvel tüntették ki; vagyont soha sem gyüjtött és így szegényen de nagy tisztelettel környezve halt meg. Cic. tusc. 3, 23. Leányait később az állam házasította ki. Val. Max. 4, 4, 10. – Kevésbé ismeretesek e nemzetségből: 2. C. Fabr. Luscinus, 195-ben Kr. e. praetor urbanus, 190-ben L. Scipio Asi aticusnak legatusa. Liv. 37, 4. – 3. Q. Fabr. néptribunus, 57-ben Kr. e. Clodiusszal szemben védelmezte Cicerót, ő indítványozta Cicerónak a száműzetésből való visszahivását, de kénytelen volt engedni Clodius erőszakoskodásával szemben. Cic. Sest. 35 sk. – 4. A császárok korában élt A. Fabr. Vejento, a kit 62-ben Nero alatt papok és senatorok gyalázása és egyéb dolgok miatt is vád alá helyeztek és száműztek. Tac. ann. 14, 50. Domitianus alatt mint vir consularis szerepelt, hirhedt följelentő volt, Nerva kegyében állott. Plin. ep. 4, 22. 9, 13. 19. Juv. 4, 113 sk.