Alani

’Alanoi, ’Alaunoi, számos törzsre oszló nagy nomád nép, mely a Caucasustól s Caspiusi tengertől északra a Tanaisig (Don) lakott. A rómaiaknak, kivált a Flaviusok óta, sok bajuk volt velök. Ammianus szerint 370-ben leigázták őket a hunnok. Ezután egyrészük a vandalusokkal Pannoniába, majd Galliába (Jord. Get. 37), Hispaniába s Africába vándorolt, más részük azonban megmaradt az ősi hazában. Maradványaikul tekintik a Caucasusban lakó oszeteket, kiket először (1822) Klaproth azonosított az alanusokkal. Jos. d. b. Jud. 7, 7, 4. Dio Cass. 18, 97. Luc. Tox. 51. – Irodalom: l. Pauly-Wissowa, Real-Encyclopaedie, Stuttgart, Metzler, 1894. s. v. Alani.