’Alastwr

a görög néphit bosszuló szelleme, a megszemélyesített átok, mely valamely gonosz tett következtében a házban tanyát üt és az apák bűnét a fiakban és unokákban is bünteti. A tragikusok felhasználták a néphit e termékét és tovább fejlesztették. Ilyen Alastor működik Aeschylus szerint az Atridák házában, új meg új gonosztetteket idézve elő, melyek ismét bosszút követelnek. Aesch. Agam. 1500 skik. Sophoclesnél és Euripidesnél is megvan ez a bosszúért lihegő szellem, de már nem mint nemzedékről-nemzedékre szálló romboló, telhetetlen daemon (daimwn gennaV). Sopth. O. c. 787 skk. Tracfh. 1235 skk. Eur. Or. 1666 sk.. Med. 1333. El. 979 skk. Euripidesnél inkább vétekre csábító szellem s általában a romlás és baj szelleme. Iph. Aul. 952. Viszont már Aeschylusnál is előfordul az Alastor, mint az istentelen gonosztevő neve. Aesch. Eum. 235 sk. Soph. ai. 371 sk. Előfordul végre, mint a boszuló istenek jelzője is. Eur. Med. 1059. 1258. Phoen. 1592.