Fibula,

ruhakapocs, minővel a felső ruhát, a nők a pallát, a férfiak a sagumot stb. vállaikon összetűzték. Már az őskorból ismeretes, de szerkezete máig ugyanaz maradt. A forma változott, még pedig annyira, hogy belőle a különböző korokra következtetni lehet. A tű hol rugóval, hol csuklóval függött össze a testtel, mely lehetett kengyel alakú, kerek lap stb. A római korban bronzból, ezüstből s aranyból is készülhetett, de mindig fejlett izlésről tanuskodik, holott a barbár fibula nagyságával tünik ki. Egyrészt mint kiegészítő része a ruházatnak, másrészt mint ékszer mindenütt előkerül a földből, hol az ókor népei (rómaiak és barbárok) laktak.