Flaminii

plebejus nemzetség, melynek tagjai azonban csak a Kr. e. 3. században kezdenek szerepelni. – 1. C. Flam, mint néptribunus 232-ben Kr. e. azt indítványozta, hogy a gallusoktól elvett földet oszszák ki a plebs között s e javaslat, bár a senatus az optimatákkal ellene volt (talán 228-ban), törvénynyé vált. Pol. 2, 21, 7. Cic. Cat. m. 4, 11. Brut. 14, 227-ben praetor volt Siciliában, hol igen megkedvelték. Liv. 33, 42. Első izben 223-ban volt consul; megverte – bár nagy ügygyel-bajjal – a gallus insubereket az Adduánál s mitsem hajtott a senatus parancsára, mely őt még az ütközet előtt visszahivta, mivel választása állítólag törvényellenes volt. Pol. 2, 32. Plut. Marc. 4. Liv. 21, 63. 220-ban mint censor építette a Circus Flaminiust s a Via Flaminiát, mely Romából Etrurián s Umbrián át Arminiumba vezetett. A mily mértékben kedvelte a nép, ép annyira gyűlölték az optimaták s ez érzelmek még fokozódtak, midőn 218-ban a senatorok közül csupán ő pártolta Q. Claudius néptribunus javaslatát, mely a senatorokat a kereskedéstől eltiltotta. 217-ben másodszor is consulnak választották, de szerencsétlenül harczolt, mert nagy ellenfele Hannibal a Lacus Trasimenus mellett levő szorosba csalta s seregestül megsemmisítette. Liv. 22, 3. Plut. Fab. Max. 2. Pol. 3, 77. App. Hann. 8. Neo. Hann. 4. – 2. C. Flam., az előbbinek fia, Scipio Africanus Major alatt Hispaniában 210-ben mint quaestor szolgált, 196-ban aedilis curulis lett s a nép között nagy mennyiségű gabonát osztatott szét, melyet neki Sicilia lakosai ajándékoztak. Liv. 33, 42. 193-ban mint Hispania Citerior praetora e tartományban szerencsésen harczolt. 187-ben consul lett: megverte a ligurokat (Liv. 39, 1) s kiépítette az Aretiumból Bononiába vezető útat. 181-ben, mint az e czélra választott triumvirek egyike, résztvett Aquileja alapításában. Liv. 40, 34. – 3. C. Flam. Kr. e. 66-ban judex quaestionis de sicariis (Cic. Cluent. 53), ezt megelőzőleg Cicero szerint (u. o. 45) aeailis umlis volt. – 4. C. Flam. arretiumi lakos, Catilina czinkostársa. Sall. Cat. 36.