Flavii

sabinus, tuscus és más ősi italiai családok neve. – 1. M. Flav., először Kr. e. 328-ban, másodízben meg 323-ban néptribunus. Liv. 8, 22. 37. – 2. Cn. Flav., Appius Claudius Caecus irnoka és kegyeltje, valószínűleg sabinus családból való; egyrészt összeállította a dies fasti és nefasti jegyzékét (Liv. 9, 46), msárészt legis actiones composuit, azaz oly jogi művet szerkesztett, a melyet róla jus Flavianumnak neveztek s a mely a pörhöz való formulákat, jelképes cselekvényeket tartalmazta; e gyűjteményt a patriciusok bosszúságára közszemlére tette ki a forumon s ezzel annyira megnyerte a nép kegyét, hogy Kr. e. 304-ben az aedilis curulisi méltóságra emelkedhetett. Cic. Mur. 11, 25. de or. 1, 41, 186. Val. Max. 2, 5, 2. – 3. Flavius v. Flavus, Lucaniából, a második pún háborúban (Kr. e. 213) a púnokhoz pártolt, majd Tib. Sempronius proconsult, addigi vendégbarátját árulással kiszolgáltatta a carthagóiaknak. Liv. 25, 16. – 4. Egy másik Flav. hadi tribunus volt Kr. e. 210-ben Marcellus consul hadseregében. Plut. Marc. 6. – 5. Flav. (némelyek szerint Fulvius) Flaccus, senator, Kr. e. 133-ban ép azon a napon, a mikor Tib. Gracchus meghalt, fölfedezte neki, hogy a senatus elhatározta megölését. Plut. Tib. Gracch. 18. V. ö. App. b. c. 18. – 6. C. Flav. Fimbria, alantas származású homo novus volt, ki magas hivatalokra küzdötte föl magát (Cic. Verr. 5, 70) s Kr. e. 104-ben consultársa lett Mariusnak. Utóbb provinciájában való zsarolásáért bevádolták, Aemilius Scaurus tanúskodott ellene, mégis fölmentették. Cicero, ki egy pörös ügyben való bölcs itéletéről emlékezik meg (off. 3, 19, 77), mint jeles szónokot is említi. Brut. 34, 129. – 7. C. Flav. Pusio, lovagi rendből való, heves ellenfele Livius Drususnak s ama törvényének, a mely a bírákként működő lovagok megvesztegetéséről szólt (Kr. e. 91). Cic. Cluent. 56. – 8. C. Flav. Fimbria, egyik legbuzgóbb hive Mariusnak és Cinnának, fölötte vakmerő és elvetemült ember (Cic. Rosc. Am. 12); Q. Mucius Scaevola élete ellen merényletet kezdeményezett; majd Kr. e. 86-ban Asiába ment mint kisérője L. Valerius Flaccus consulnak, a kinek az volt a föladata, hogy Sullát megakadályozza előnyomúlásában s befejezze a mithridatesi háborút; ott mindenféle mesterkedéssel megnyerte a sereg vonzalmát, viszálkodásba bonyolódott a consullal, orozva meg akarta ölni; a consul menekült, de ő utólérte s Bithynia Nicomedia városában megölte. Plut. Sull. 23. oros. 6, 2. Ezután több csatában legyőzte Mithridatest, keményen megbüntette Sulla pártfeleit s a legnagyobb kegyetlenségekre vetemedett. Midőn azonban Kr. e. 84-ben Sulla Ázsiába ment, megverte s ostromzár alá fogta Fimbriát Thyatiránál Lydiában. Fimbria nehány sikertelen kisérlet után, hogy Sullát orozva elejtse, innen Pergamumba menekült s ott egyik rabszolgájával megölette magát. Vell. Pat. 2, 24. Plut. Sull. 23 skk. – 9. Fitestvére Flav. Fimbria Sulla ellen küzdött C. Norbanus vezérlete alatt Kr. e. 82-ben s orgyilkosságnak lett áldozata. App. b. c. 1, 91. – 10. L. Flav., római lovag, Siciliában széleskörű üzletet folytatott s tanúskodott Verres ellen. Cic. Verr. 5, 59. – 11. C. Flav., Calpurnius Pisónak, Cciero vejének, barátja. Cic. fam. 13, 31. – 12. L. Flav., Kr. e. 58-ban praetor, Cicero különös kegyeltje. Cic. Qu. fr. 1, 2, 3. Mint tribunus (60) földtörvényt hozott Pompejus veteranusai érdekében. Cic. Att. 1, 18, 6. 19, 4. 2, 1, 6. Utóbb úgy ltászik, Caesarnak lett híve, a ki Siciliát bízta reá. Cic. Att. 10,1, 2. – 13. C. Flav., Brutus barátja, Philippinél esett el. Plut. Brut. 51. – 14. Flavius Gallus, Antonius alatt tribunus militum, az általa kezdett parthus hadjáratban esett el. Plut. Anton. 42 sk. – 15. Flav. Scaevinus, senator Nero idejében, részt vett a Piso-féle összeesküvésben. Tac. ann. 15, 49 sk. – 16. Flavius Subrius, a praetorianusok között mint tribunus szolgált s egyike volt a Piso-féle összeesküvés legelszántabb embereinek. Tac. ann. 15, 49 sk. – 17. Flav. Caper, l. Caper. – 18. Flav. Philostratus, l. Philostratus, 2. – 19. L. Vespasiani.