Flora

ősrégi sabinus istennő, a tavasznak, a virágoknak s egyáltalában a virulásnak, tehát a virágzó ifjúság örömeinek istene. A monda szerint Titus Tatius, a sabinusok királya, hozta át Romába tiszteletét és Numa külön papot, a Flamen Floralist rendelte tiszteletére. Kr. e. 238-ban templomot kapott a circus maximus mellett, s a Sibylla könyveinek parancsára alapították a Floralia (v. ludi Florales) ünnepét. Ekkor emberek és állatok egyaránt virággal, főleg rózsákkal voltak borítva; a nők rendes ruhájuktól elütő, máskor tilos öltözetben jártak. Ov. fast. 5, 183. sk. Kr. e. 173-tól kezdve az ünnep állandó lett, s hat napig, április 28-tól május 3-ig tartott. Ov. fast. 5, 277 sk. Tac. ann. 2, 49. Az első 5 napon az aedilis curulis felügyelete alatt kicsapongó mimusokat adtak elő, az utolsó napon a circusban kecskékre és nyulakra vadásztak. A játékok alatt borsót és lencsét szórtak szét a szegény nép között. – F.-t később egy görög Horával, Chlorisszal (= viruló) azonosították. Szobrai és képei virággal koszorúzott leányt ábrázoltak (385. á., éremkép).