Frumentatio, frumentum.

A gabona (frumentum) fogalma alá tartozott a buza (triticum, puroV), továbbá az úgynevezett far adoreum, melyből durvábbfajta lisztet is készítettek, úgyszintén az árpa (hordeum, criJh), a zab (avena, bromoV vagy brwuoV), a rozs (secale), a panicum (talán hajdina?) és végül a köles (milium). Italia már a királyság korszakában külföldi gabonára szorult és már régi időben szállították a fr.-ot Siciliából, később Africából, különösen Aegyptusból. Az évi termés (annona) és általában a gabonaügy (res frumentaria) mindvégig jelentékeny szerepet játszott a római köznép életében. Természetes, hogy a plebs mindig mentül olcsóbban akart fr.-hoz jutni, sőt mikor a szegény emberek száma növekedett vagy rossz termés s gabona-inség idején még ingyen is kellett fr.-ot osztogatni. Innen van az a sok lex frumentaria, melyek közül igen nevezetes a Kr. e. 123-ban hozott lex Sempronia, melylyel a népbarát C. Sempronius Gracchus segíteni akart a szegény nép sorsán. Régi időben az aedilisek vagy egy külön praefectus annonae gondoskodott arról, hogy a nép megelégedésére olcsó legyen a gabona, vagy hogy a betevő falat nélkül szükölködők ingyen kapjanak gabonát. A meghódított provinciák lakói kötelesek voltak bizonyos mennyiségű gabonát szállítani; ennek neve frumentum emtum. Ezt a gabonát használták fel a szegény köznép olcsó élelmezésére (frumentatio). A provinciák kormányzói és helytartói katonák számára szintén olcsó áron szerezték be a kellő mennyiségű fr.-ot és ilyen félig ingyenes szállítmánynak neve frumentum in cellam. Néha a provincialis város lakóinak kellett megfizetniök a legiók számára szállított gabona árát: ez volt a frumentum aestimatum. Megjegyzendő, hogy a frumentatio mint katonai műkifejezés annyit is jelent mint gabonaszállítás vagy élelmi szerekről való gondoskodás ellenséges területen a katonaság számára. Caes. b. g. 6, 39. Liv. 31, 36. Az egyes legiókban mindig voltak külön e czélra kijelölt csapatok, melyek a sereg élelmezéséről gondoskodtak; ezeknek neve frumentarii.