Fulvii

polgári és hadi erényekkel díszes, fényes multu plebejus család, mely Tusculumból származott. Cic. Planc. 8, 20. Phil. 3, 6. Különböző ágai voltak: – I. Paltini; ide tartozik: – 1. M. Fulv. Paltinus, Kr. e. 299-ben mint consul elfoglalta Reginum umbriai várost, valószínűleg a samnusokon is győzedelmeskedett s ezért diadalmenetben részesült. Liv. 10, 9 sk. – II. Centumali; nevezetes tagjai: – 2. Cn. Fulv. Maximus Centumalus, Kr. e. 298-ban mint consul elhatározó győzelmet aratott a samnisok felett Bovianum mellett, elfoglalta ezt és Aufidenát, mint propraetor pedig az etruscusok ellen harczolt győzelmesen. Liv, 10, 11 sk. 26 sk. – 3. Cn. Fulv. Cent., Kr. e. 229-ben mint consul legyőzte Teutát, Illyria királynőjét (Pol. 2, 8 skk. Flor. 2, 5); valószínűleg ugyanaz, ki Herodonea mellett Apuliában Hannibal ellen 210-ben mint proconsul csatát és életét vesztette. Liv. 27. 1. – 4. Cn. Fulv. Cent., Kr. e. 219-ben Liguriában mint quaestor Hannibal fogságába esett. Liv. 21, 59. – 5. M. Fulv. Cent., Kr. e. 191-ben praetorsága alatt a senatustól azon megbízást kapta, hogy a syriai Antiochus ellen tegye meg a szükséges hadikészületeket. Liv. 35, 20 skk. – III. Flacci; közülök kivált: – 6. C. Fulv. Fl., az összes Fulviusok közt a legkiválóbb szerep neki jutott. Kétszer volt consul (237. és 224. Kr. e.) s censurát is viselt (23l), mielőtt praetor volt volna. Liv. 23, 30. Első két consulsága alatt győzelmesen harczolt a gallusok ellen; 216-ban a cannaei csatában elesett Q. Aelius Paetus helyébe pontifex lett (Liv. 23, 21), 215-ben praetor, s mint ilyen a városhoz közel eső partvidék oltalmára s a Sardinia ellen küldendő sereg felállítására külön megbizást nyert (Liv. 23, 30); a következő évben pedig rendkívüli hatáskörrel újra praetornak tették. Liv. 24, 9. 212-ben harmadszori consulsága alatt szerencsével harczolt a Hanno alatt álló carthagóaik ellen Campaniában, úgy hogy még a tábort is elfoglalta, 7000 embert foglyúl ejtett s nagy zsákmányra tett szert (Liv. 25, 13); a következő évben pedig, melyre hivatalát prorogálták hivataltársáéval együtt, a rendes két consul társaságában Capuát vette ostrom alá, s midőn a Capua fölmentését megkisérlő Hannibal Roma ellen indult, idejekorán való megjelenésével Romát megmentette s a nyilt harczot kikerülve visszatért Capua alá s folytatta az ostromot. Midőn végre Capua 211-ben éhségtől kényszerítve megadta magát, az előkelőket – hogy a többi szövetségeseknek intő példát adjon – leölette, Capuát mint községet eltörölte és területét római közföldnek nyilvánította. Liv. 26, 1. 8–16. 209-ben negyedszer volt consul. Liv. 27, 6. – 7. Cn. Fulv. Fl., az előbbinek testvére, mint praetor Herdonea mellett Apuliában oly nagy vereséget szenvedett Hannibaltól, hogy 18000 embere közül csak 2000 menekült meg s ezért Tarquiniibe volt kénytelen számkivetésbe menni. Liv. 25, 20 sk. 26, 2 sk. – 8. C. Fulv. Fl., a 6. sz. fia, mint praetor Kr. e. 183-ban ismételve győzedelmesen harczolt a celtiberek ellen s jó részöket Roma alattvalóivá tette. Liv. 40, 16. Romába való visszatérése közben 182-ben a hegyek közt újból megtámadták a celtiberek, de vereséget szenvedtek. Liv. 40, 30. 35–37. E közben pontifexnek választották s diadallal vonult be Romába; majd 179-ben consullá lőn s meghódította a ligurokat (Liv. 40, 53), később 174-ben censor, majd pedig újból pontifex volt. Mint censor a laciniumi Juno templom márványából akarta Fortuna equestrisnek még Hispanában fogadott templomát feldiszíteni; fiai közül egyik Illyriában elesett, a másik betegségben elhalt s ezt ő az istenasszony boszújának látván, öngyilkossá lőn. Liv. 42, 28. – 9. M. Fulv. Fl., a Gracchusok párthíve s javaslataik legbuzgóbb támogatója. Mint consul 125-ben Kr. e. indítványt tett, hogy valamennyi szövetségesnek adják meg a polgárjogot; hogy e törekvéseitől távoltartsák, Massilia segítségére küldötték s ott maradt proconsulsága alatt is, jelentékeny hódításokat tévén a gallus törzsek közt a salluvisuok és vocontiusok földjén, s leverte a ligurokat. Visszatérte után ismét buzgón támogatta C. Gracchus terveit, kinek 122-ben tribunustársa is volt; a Gracchus elleni támadáskor hősiesen harczolt az Aventinunson C. Gracchus oldalán, s midőn már minden elveszett, menekülni akarván, elrejtőzködött, de felfedezték s idősb fiával együtt legyilkolták. Liv. ep .60. 61. Vell. Pat. 2, 6, 5. Cic. pro domo 38. phil. 8, 4. – 10. Serv. Fulv. Fl., consulsága alatt Kr. e. 135-ben leigázta a vardaeusokat Illyriánban. Liv. 56. Cicero litteratus és disertus jelzővel említi. Brut. 21. – IV. Nobiliores, kik közül nevezetesebbek: – 11. Serv. Fulv. Nob., mint consul 255-ben győzedelmeskedett a carthagóiakon az első pún háború alatt. – 12. M. Fulv. Nob., Hispaniában vívott győzedelmes harczai után diadalmenetben tért haza 191-ben (Liv. 36, 21); mint consul 189-ben az aetoliaiakat verte meg, Romára előnyös egyességet kötött velök s a végül önként meghódolt Ambraciából számos műkincset vitt el. Polyb. 21, 32. Liv. 38, 4. 9. 11. 13. E hadjáratra Enniust is magával vitte. Határozott barátja volt a görög műveltségnek, a nyert zsákmányt is a múzsáknak emelendő templomra fordította. Cic. Arch. 11. – 13. M. Fulv. Nob., az előbbinek legidősb fia, 159-ben Kr. e. volt consul s diadalmaskodott a ligurok felett. – 14. Q. Fulv. Nob., a 12. sz. második fia, Ennius költő pártfogója volt mint atyja, s a polgárjogot is megadta neki. Cic. Brut. 20. A lusitanusok fölkelése idején 153-ban consul volt, s Numantia előtt több vereséget szenvedett. – V. Curvi; közülök kivált: – 15. M. Fulv. Curvus (Paetinus), Kr. e. 305-ben a harmadik samnis háborúban mint consul Bovianum mellett legyőzte a samnisokat s magát a várost is elfoglalta. Liv. 9, 44. – VI. Bonibaliones; közülök való: – 16. M. Fulv. Bomb., homo nullo numero, Fulvia atyja. Cic. Phil. 3, 6. Fulvia először a hirhedt Clodius neje volt, ettől született Claudia nevű leánya, kit Octavianus vett nőül; késbőb Curióhoz, majd az egyik triumvirhez Antoniushoz ment férjhez, kit távollétében Octavianusszal a perusiai háborúba kevert (41–40), s Octavianus győzelme után férjétől elutasítva a görögországi Sicyonban halt meg. Uralkodni vágyó természet, kiben több volt a férfiasság, mint a nőiesség, gyakran a táborozásokban is részt vett. Vell. Pat. 2, 74. – VII. Gillones, kik közül legismertebb: – 17. Q. Fulv. G., az idősb Scipio legatusa Kr. e. 203-ban (Liv. 30, 21), később aedilis curulis (Liv. 30, 39), majd praetor. Liv .31, 4. Említendők még: – 18. P. Fulv. Neratius (v. Veratius?), kiváló férfiu, Milo vádlója. Cic. Flacc. 20. – 19. Fulv. Aurelius, Otho derék legatusa a moesiai legióknál. Tac. hist. 1, 79.