Funditores

sjendonhtai, a római hadseregben azok a katonák, kik a segédcsapatokhoz tartoztak és a funda (parittya) segítségével kövekkel és ólomdarabokkal (glandes) támadták meg az ellenséget. A librotires fegyvere a lora volt s nagyobb köveket hajigáltak vele. Egyik sem római fegyvernem, hanem a rómaiak, mert jó hasznát vették, meghagyták azoknak a nem római katonáknak kezében, kiknek nemzeti hadviseléséhez tartozott. A funda hosszú kétrétű szíjhurok volt, melynek egyik végét, mikor a lövedéket tovább hajították, eleresztették. A lövedékek e kövön kívűl készülhettek agyagból is, de leginkább ólomból voltak, hosszukás, mandulaalakúak, feliratokkal ellátva. Igen sok ilyen régiség maradt napjainkra s a felriatokat Zangemeister tette közzé. Ephemeris epigraphica VII (1885). Az ú. n. fustibuli a parittyát egy bot végéhez erősítve használták, a mely az egyik szíjat pótolta. Ezzel egyszerre több lövedéket lehetett tovább röpíteni, még pedig oly biztossággal, hogy az ellenséget 600 lábra eltalálták.