Alburnus major

római bányatelep az erdélyi Érczhegységben. A Tabula Peutingerianán nem fordul elő ugyan neve, de hogy a mai Verespatak helyén feküdt, kétségtelenné teszik az itt talált viaszlapok, melyeken többször Alburno maiore vagy maiori, egyen eiV [Al]b[ou]rnon megalhn olvasható a hely megjelölésére, a hol az ügyleteket kötötték. Egynek (CIL. III. C. VIII) azon közelebbi meghatározásából Alburno maiori vico Pirustarum kitűnik, hogy a dalmatiai pirusták lakták. Pirusta emberről emlékezik meg a C. VI. számú viasztábla is, míg egy kőfeliraton (CIL. III. 1262) Aequumból (szintén dalmatiai város) 131-ből lévén keltezve, már Trajanus telepíthette meg Daciában a dalmatiai pirustákat, kik mint bányászok hiresek voltak. A legkésőbbi okmány ellenben 167-ből való; a viaszlapok elrejtése e szerint ezen évben vagy nemsokára reá történt meg s bizonyára azon félelem volt az oka, melybe a marcomannusi háborúk Dacia lakosságát ejtették. Alburnus major későbbi sorsára nézve hiányzanak adataink.