Furtum

(ebből: ferre), lopás. Már a 12 táblás törvény különbséget tett f. manifestum és nec manifestum közt. F. manifestumnak vették az olyan lopást, melyen a tolvajt rajta kapták vagy ha a meglopott egyén házkutatás által világosan rásütötte a lopást valakire. Megjegyzendő, hogy a házkutatás a régibb törvények szerint meg volt ugyan engedve a kárvallottnak, de csak meztelenül végezhette s egy tálon s egy szál övön kívül semmit sem vihetett magával (furti per lancem et licium conceptio, Gell. 2, 1. 11, 18. 16, 10). A fur manifestust megkorbácsolták s odaitélték a károsultnak, a nec manifestust kétszeres kártérítéssel büntették. A fur nocturnust meg lehetett ölni büntetlenül, a f. diurnust ellenben csak akkor, ha fegyverrel védekezett. Később enyhébben jártak el s a fur manifestust is csak négyszeres kártérítéssel sújtották. A császárság idejében a lopás egyes fajait (pl. baromlopást, zsebmetszést, betörést, kivált az éjit) extra ordinem bűnügyi kihágásként különös szigorúsággal torolták meg. Végül azonban csupán a kárvallott féltől függött, hogy bárminemű lopást polgári vagy bűnfenyítő úton toroltasson-e meg. Közpénz elsikkasztását illetőleg l. Peculatus.