Ganymedes

GanumhdhV (szívderítő; őslatin alakjában Catamitus). – 1. Tros királynak fia, Ilus és Assaracus testvére, minden halandók között a legszebb, a kit az istenek elrabolván, az égbe ragadtak és ott örök ifjusággal ruháztak fel, hogy mint Zeusnak pohárnoka szerepeljen. Il. 20, 231 skk. Később épenséggel maga Zeus az, a ki Ganymedest elrabolja, még pedig olyképen, hogy egy sasnak alakját ölti magára. Hor. od. 4, 4, 1 skk. Verg. A. 5, 254. Ov. met. 10, 155. Kárpótlásul az elragadott fiúért aztán Tros Zeustól vagy páratlanul szép fogatot kap (v. ö. Eurypylus, 3) vagy egy aranyos szőlőtövet, mely Hephaestus műhelyében készült. Schol. Eur. Or. 1377. Pindarus óta (Olymp. 1, 44) G. úgy jelenik meg, mint Zeusnak szerelmes választottja, a mi természetesen a képzőművészetre sem maradhatott hatás nélkül. A művészek (kivált a plastika hivei) leginkább az elraboltatás pillanatát használták fel motivum gyanánt, még pedig kétféle változatban. Egyesek a sast mutatják be, a mint G.-t Zeus parancsára elrabolja (legjelesebb ebben a csoportban a Leochares szoborképe, melynek utánzata a Vatican egyik gyöngye. A 393. á. Leochares bronzszobrának márványmásolatát mutatja; a 394. á. ugyanazt a jelenetet ábrázolja a N. Muzeumban levő dombormű után). Másoknak ábrázolása szerint maga Zeus az, a ki a sasnak képében G.-t az égbe ragadja, mit a szép fiú egészen szivesen tűr, sőt elrablójához gyengéden simul (ennek a felfogásnak jeles példája viszont a velenczei szent Márkról elnevezett könyvtár régészeti múzeumának lebegő csoportja). Később is ezek a felfogások maradnak irányadók, csak az érmeken tünik fel egy harmadik typus: a szárnyas G. A népvándorláskori ötvösök azonban visszatértek az eredeti eszméhez, mindössze a sast alakították át grifmadárrá (így pld. az Attila-kincsének nevezett nagyszentmiklósi lelet edényeinek képein). G. alakja mindenütt egy gyöngéd, de viruló testű ifjúé, teljesen ruha nélkül való, mindössze fején a jellemzetes phrygiai sapkával, néha kezében a pásztorbottal. Egészen különleges szerepe G.-nek az, melyet mint a Nilus forrásainak geniusza játszik, s a melynek révén a csillagászok mint vizöntőt helyezték a csillagképek közé. – 2. Egy heréltnek neve, a ki Achillest, Pompejus gyilkosát megölte és Caesart megtámadta. Caes. bell. Alex. 4, 6. 33.