Gaza

h Gaza. – 1. Sogdiana hét északi határvárának egyike; N. Sándor fellázadása miatt megrohanta, elfoglalta és felperzselte. Mint közönséges főnév h gaza a perzsa király kincsét v. általában pénzösszeget jelent; a szanszkrit gandsa a. m. kincstár, az ujperzsa gends, a kincs, a miből a régi magyar gencs, kincs szó is lett. Az ujperzsa hősmondában Geng és több összetétele egy híres, pompás várost jelent. – 2. G., helyesebben Gazaca, Atropatene mediai tartomány fővárosa, a medus királyok nyári székhelye, a matianai sós-tó (m. Urmija-tó) déli partján, 45 mérföldnyire Ecbatanától Északnyugatra. Strab. 11, 523. Plin. n. h. 6, 16. Ptol. 6, 2. Amm. Marc. 23, 6. 39. Spiegel, Erân. Alterthumskunde 1, 33. Maspero, Hist. anc. d. peuples de l’Orient,² 371. l. 2. jegyz. – 3. A philistaeusok öt városa közül a legdélibb és legjelentékenyebb, erős határvár, mely a termékeny sík fölé emelkedő domb tetején épült, egyuttal Majumasz nevű kikötője következtében élénk kereskedelem helye; Strab. 16, 759 szerint 7, Arr. 2, 26, 2 sk. 27, 6 sk. szerint pedig 20 stadiumra a tengertől; assyriai nyelven Chazita, zsidó nyelven ’Azza = az erős; aegyptusi neve Kazatu, miből Hdt. 2, 159. 3, 5-ben KadutiV; ma arabul Ghazza. N. Sándor 332 végén öthavi, Alexander Jannaeus, a zsidók papi fejedelme, Kr. e. 96-ban egyesztendei ostromzár után elfoglalta. A római császárok korában Kr. u. 67-ben a zsidók elpusztították, azonban csakhamar megint Palaestina legnagyobb városává és a hellensitikus műveltség egyik főhelyévé lett. – Curt. 4, 5, 7 sk. Diod. Sic. 17, 48. 19, 80. 84. Pol. 5, 68. 16, 40. Strab. 16, 749. 759. Ptol. 5, 16, 2. Arr. an. 2, 26, 4. 27, 7. Ó Szöv. 5. Móz. 2. 23. Maspero id. m. gyakran Stark B., Gaza (Jena 1852). Droysen, Gesch. Alexanders des Gross. és Gesch. des Hellenismus. Hoermann A., Gaza (Brixen 1876).