Gordiani

atya fiú és unoka. – 1. M. Antonius Gord. Africanus (mások szerint Antoninus), atyai ágon a Gracchusok sarja, anyai ágon pedig a közhiedelem szerint Trajanus rokona, nemcsak gazdagságánál, hanem műveltségénél fogva is igen ismeretes és tisztelt férfiú. Több izben mint magasabb hivatalnok szolgálta hazáját. Midőn 80 éves korában a Kr. u. 238. évben Africában mint proconsul működött, a felkelő pórok őt Maximinus ellenében kikiáltották császárrá. G., noha nem volt nagyravágyó, mégis elfogadta a neki felajánlott méltóságot, mert vonakodása esetén a fanatikus nép megölte volna. Capit. Gord. 2–4. 8. 9. Max. 14. Herod. 7, 5. 6, 1 sk. Zonar. 12, 16. Zos. 1, 14. Fiát kormánytársként fogadván maga mellé, mindketten a senatus valamint a katonaság és a nép körében számos hívet szereztek. Capit. Gord. 9, 6. Capit. Max. 14. 16. Gord. 10 sk. Herod. 7, 7, 2 sk. De midőn Capellianus, Numidiának letett helytartója ellen vonultak, ettől s a Maximinushoz hű maradt harmadik legiótól vereséget szenvedtek, sőt az ütközetben G. fia halálát lelte. Erre az agg G., nehogy az ellenség kezébe kerüljön, felkötötte magát. Capit. Max. 19. Gord. 15 sk. Herod. 7, 9. Zon. 12, 17. – 2. M. Antonius Gord. Africanus, az előbbinek fia és kormánytársa, egy élvvágyó, a komoly munkától irtózó ember. Capit. Gord. 15. 19. L. még az előbbit. – 3. M. Antonius Gord., ennek fia, atyja és öregatyja egyidőben történt halála után a senatus által a már kormányon levő Pupienus és Balbinus császárok (Augusti) mellé Caesarrá választatott. Nemsokára a testőrök két társát megölték (238) és a még csak 14 éves ifjút kiáltották ki császárrá. Capit. Gord. 22 sk. Max. et Balb. 3. 14. Eleinte nem tudott befolyásra szert tenni, s helyette udvaronczok vitték a kormányt, de midőn 241- vagy 242-ben egy Timesitheus nevű derék és kötelességtudó tisztnek leányát nőűl vette s egyúttal apósát a gárda parancsnokává tette, befolyása és hatalma egyre nagyobbodott. Capit. Gord. 24 sk. A 242. évben Timesitheus oldalán Asiába indult I. Sapor (Saphur) új perzsa király ellen s már útközben aratott sarmata és gót törzsek fölött több diadalt, sőt magára a perzsa fejedelemre is csapást mért, midőn apósa Ctesiphon közelében 243-ban hirtelen elhalt; benne G. legjobb tanácsadóját és leghűbb támaszát vesztette el. Capit. Gord. 28. Nemsokára a hadseregben felkelésre került a dolog, melyet Philippus, a nagyravágyó új gárda-parancsnok szított, miközben a katonák G.-t Zaitha közelében megölték és Philippust kiáltották ki utódjává (244 elején). Capit. Gord. 30. Zonar. 12. 18. Zos. 1, 19. Aur. Vict. ep. 27. Caes. 27. V. ö. Schiller Herm., Gesch. der röm. Kaiserzeit, 1, 2. rész.