Granicus | G | Grajh, |
plebejus nemzetség. 1. Q. Gran., római kikiáltó (praeco), szellemességéről, kitünő talrpaesett és csipős élczeiről híres ember; Cicero épen Lucilius mellé állítja s különösen dicséri igazi zamatos nyelvezetéért. Brut. 46. Barátja volt Crassusnak, Livius Drususnak s több más hires embernek. Cic. Planc. 14. fam. 9, 15. 2. Cn. Gran. és 3. C. Gran., az elsőnek fiai, kiknek halála után Marius lett mostoha atyjuk. Egyikük Marius hiveit nagy szorultságból mentette ki Sulla ellenében, Minturnaenél. Plut. Mar. 37, 40. 4. Gran. Flaccus. Az első században élt Kr. e. és írt egy könyvet de indigitamentis, Caesarnak ajánlva. Censorin. de die nat. 3, 2. 5. Gran. Marcellus, Tiberius propraetora Bithyniában; 15. Kr. u. bevádolták zsarolás és felségsértés miatt. Tac. ann. 1, 74. 6. Gran. Silvanus. 65. Kr. u. tribunus, a Piso-féle összeesküvés tagja. Ő hallgatta ki Senecát; később, bár az összeesküvés vádja alól felmentették, mégis öngyilkos lett. Tac. ann. 15. 60. 71. 7. Gran. Serenus, a keresztények pártfogója és védője Hadrianus alatt. Oros, 7, 13. 8. Gran. Licinianus. Római történetiró; művének töredékeit (26. 28. és 36. könyv) 1853-ban fedezték fel egy háromszoros palimpsestuson (a 163. és 78. Kr. e. évek története.) Hogy ő maga mikor élt, teljesen bizonytalan, úgy hogy némelyek (Bücheler stb.) Augustus, mások Antoniunus császár korába, ismét mások (Madwig) a Kr. u. 34. századba teszik. A töredékeket kiadta Pertz (a kézirat felfedezője) Berlin, 1857 és több bonni philologus (7, köztük Bücheler), Lipsiae, 1858.