Alemanni

’Alamanoi, eredetileg nem egységes germán törzs, hanem egész népszövetség, a melyhez főleg a Semnones, Tencfteri, usipites törzsei tartoztak. A felső Rajna, Majna és Duna közötti területen laktak. Nevük csak a Kr. u. 3. században kezd feltünni. Békésen kisebb területekre oszlottak, mindegyiknek élén egy-egy király állott; Ammianus Marcellinus (16, 12, 1. 18, 2. 20, 3. 21, 3) tíz ilyent említ; háborúban közös vezérük volt. A 3. században elfoglalták az agri decumates területét (l. o.), sőt Aurelianus idejében becsaptak Italiába is. Az A. szövetsége nem azonos a Sueviével, a kikkel a rómaiak már jóval korábban ismerkedtek meg s a kiket, úgy látszik, nem annyira az ethnographiai egyűvétartozás, mint inkább a cultus közössége egyesített. Az a. szövetsége azonban később magában foglalta a Suevi maradványait is. Az A. később szorosabb egységet tesznek, nyelvi tekintetben is; ennélfogva a német nyelvészet ma is külön alemann nyelvterületről beszél (Svájcz, Elzász, Baden, Württemberg egy része).