Alexandria, Alexandrea

’Alexandreia. Az a számos város, a mely ezt a nevet viseli, mind Nagy Sándornak köszöni alapíttatását és mintegy útmutatók abban a roppant birodalomban, a melyet ő meghódított. Nevezetesek: – 1. A. Troas, ’A. h TrwaV, az Aegaeus tenger partján, délre Trójától. Antigonus király alapította s egy ideig róla Antigoneának nevezték; főleg a rómaiak korában virágzott. Liv. 35, 42. 37, 35. Caesar arra gondolt volt, hogy a birodalom székhelyét ide áttegye (Suet. Caes. 79), Augustus és Hadrianus is gondoskodtak róla. – 2. Syriában Issus és Antiochia közt, m. Alexandrette v. Iskanderun. – 3. Arachosia perzsa tartományban, m. Kandahar. – 4. Arianában m. Herat, a karavánok nagy útjában India felé.– 5. Bactrianában, talán m. Khullum. – 6. ’A. proV Kaukasw vagy ev ParapamisadaiV, valószínűleg Kabul közelében; Sándor ott egy telet töltött. Arr. 3, 28, 4. – 7. Susianában, nem messze a tigris torkolatától, később Antiochia nevet kapott. – 8. ’A. proV Tanaidi (Arr. 4, 1, 3), m. talán Chodschend az Iaxartes v. Sír mellett, ’Alexandrescata névvel is. – 9. Az Indus mellett. Arr. 6, 15, 2. –10. ’Alexandreia en Aigoptw, m. Iskanderije, Dinocrates (Pliniusnál tévesen: Dinochares) terve szerint épült a Középtenger és a Mareotis tó közötti földnyelven, a görög uralom megszilárdítására 331. Kr. e. Arr. 3, 1, 5 sk., Plut. Al. 26. Diod. Sic. 17, 52. Strabo 17, 791. A Ptolemaeusok székhelye, a római Aegyptus fővárosa. A szabályosan, széles, egymást derékszög alatt metsző utczákkal épült város 30 stadium hosszú, 7–8 stadium széles parallelogram alakú volt, s két főrészből állt: a) Bruchium vagy Pruchium (brouceion, Prouceion) ÉK-en, itt voltak a királyi palota, swma vagy shma, a hová Sándor testét is hozták, museum, gymnasium és stadium; b) Rhacotes vagy Rhacotis a fellegvárral és a Serapeummal, a melyben volt a könyvtár. A várost természet és művészet egyaránt megerősítteték. Kikötői közül az egyik a Mareotisban csak nilusi hajóknak volt szánva. A nagy kikötőt alkották ÉK-en Lochias félsziget, Dny-on egy 7 stadium hosszú töltés (Heptastadium), a mely Pharus szigetét a várossal összekötötte; ennek a kikötőnek belső, elkülönített része volt a kis kikötő, kizárólag a királyi hajóknak. A Heptastadium nyugoti oldalán, ettől, Pharus szigettől és Rhacotes városrésztől határolva volt «a szerencsés visszatérés» (EunostoV) kikötő. Bizonytalan a valószínűleg e mellett fekvő és megerősített cibwtoV (szekrényke) nevű kikötő fekvése és nagysága. A Mareotisszal csatorna kötötte össze. Pharus sziget Ény. oldalának végén volt a kalózkikötő, a sziget ÉK. csúcsán pedig állt a világító torony, melyet cnidusi Sostratus épített. A jól megerősített városon kívül, Rhacotestől Dny.-ra volt a Necropolis (halottak városa), Bruchiumtól északkeletre a canobusi kapu előtt a Hippodromus. L. az 56. ábrát. A lakósság 300,000 szabadból és mintegy kétszer annyi rabszolgából állt s mindenféle elemből volt összetéve. Pol. 39, 14. Elbizakodottság, könnyelműség, kicsapongás, nyakasság voltak jellemvonásai. Caes. b. c. 3, 110. A Ptolemaeusok régi fővárosának, a melyet Omár kalfia 641-ben elfoglalt, fényéről ma csak romok beszélnek. Még áll Pompejus 110–112 lábnyi oszlopa, ellenben a nagy obeliscust, «Cleopatra tűjét» 1877-ben Londonba vitték. – Alexandria nagy jelentősége a görög irodalomra nézve a Serapeumhoz és a Musuemhoz fűződik. Az első Ptolemaeusok, u. m. Lagi, Philadelphus és Energetes a várost korukban a tudományosság és irodalom székhelyévé tették. A könyvtár Bruchiumban, a melyet főleg Pt. Philadelphus gyűjtött, a kettős példányokkal (amigh kai apla) 90,000 kötetből v. tekercsből állott. Ez Ritschl magyarázata. Berhardy ellenben summigh alatt ugyanazon szerző műveit érti, például Aristotelestől 500, amigh cai apla alatt pedig egyes irodalmi műfajok tömegeit, például tragikusokat stb. Később hasonló gyüjteményt 42,800 kötettel Rhacotesben, Serapis templomában is alapítottak, a mely a városnak Julius Caesartól való ostromlása és bevétele alkalmával elgéett, de a Cleopatrától ajándékozott pergamumi könyvtárral, 200,000 kötettel, pótoltatott. Nagy Theodorius idejében ezt is elpusztította a vakbuzgó Theophilus érsek 389-ben. Később igaztalalanul ezt a barbárságot Amrunak, Omár kalifa vezérének (641) igyekeztek felróni. V. ö. Ritschl, die alexandr. Bibliotheken (1838), hozzá Corollarium (1840) az Opuscula I. köt. A Museumban (Mouseion) érdemes férfiak, a kik a kéziratok rendezésében, kiegészítésében és javításában fáradoztak, nyertek megtisztelő ellátást (h en Mouseiw sithsiV). Középpontja volt ez a műveltségnek és tudományosságnak. Aurelianus idejében, a polgári villongások alatt ezt is feldúlták. V. ö. Parthey das alex. Museum (1838). A kort jellemzi a meglevő irodalmi kincs gyűjtése, rendezése és a törekvés az azok magyarázásához szükséges ismereteket megszerezni. A gyüjtésről és a rendezésről gondoskodtak a könyvtár igazgatói Zenodotus, Callimachus, Eratosthenes, Apollonius, Aristophanes, Aristarchus. A grammatikát, a mint azt az ókorban a legtágabb értelemben vették, különösen művelték, de az alexandriaiaktól elért eredmények a mennyiségtanban és a csillagászatban is jelentékenyek. Itt jött létre a Ptolemaeusok alatt a biblia görög fordítása, s ugyane korba nyúlnak vissza a zsidó szerzőktől készített sibyllák jövendölései is. Azok közül, a kik egyes irókra különös gondot fordítottak, említendők a Homerus-magyarázók Zenodotus, Aristophanes Byzantinus és főleg Aristarchus. Annak a törekvésnek, hogy a mintaszerűt rendezzék, eredményei állítólag nehány jegyzék (kanoneV), a melyek rendeltetése volt az utókornak irányt adni. Az epikus költők kanonja – állítólag Aristophanes Byz. és Aristarchustól – magában foglalja Homerust, Hesiodust, Panyasist, Antimachust, Pisandert; az iambusköltőké Archilochust, Hipponaxot, amorgusi Simonidest; az elegia költőké Callimachust, Philetast, Callinust, Mimnermust; a lyrikus költőké Alcmant, Alcaeust, Sapphót, Steischorust, Pindarust, Bacchylidest, Ibycust, Anacreont, ceosi Simonidest; a tragikus költőké Aeschylust, Sophoclest, Euripidest, Iont és Achaeust; a comikus költőké Epicharmust, Cratinust, Eupolist, Aristophanest, Pherecratest, Platót (ó-attikai vígj.), Antiphanest, Alexist (hibásan ú. n. közép att. vígj.), Menandert, Philippidest, Diphillust, Philemont, Apollodorust (uj-attik. vigj.); a történetiróké Herodotust, Thcuydidest, Xenophont, Theopompust, Ephorust, Anaximenest, Callisthenest; a szónokoké Antiphont, Andocidest, Lysiast, Isocratest, Isaeust, Aeschinest, Lycurgust, Demosthenest, Hyperidest, Dinarchust. Ez a jegyzék azonban annyira tervtelen, hiányos sőt részben egyenesen hibás, hogy Bernhardynak bizonyára igaza van, a mikor ezt teljesebb catalogusok csonka és kritikátlan kivonatának tartja, magát a Canon Alexandrinorumot pedig mint egyes helyek (péld. Quint. 0, 1, 54. 59) félreértéséből eredett képzelődést egészen elveti. Éppen úgy Steffen, de canone qui dicitur Aristophanis et Aristarchi (1876). Itt kifejtetett egy sajátságos u. n. alexandriai dialectus. Ez iskola költői pedig a tudományosság bélyegét (grammatikoi) hordják magukon. A nyelv tisztasága, az előadás simasága és finomsága, a szabályos verselés nem kárpótolnak az élénk képzelődés, élénk és természetes előadás gyakori hiányáért. Ez iskola nevezetesebb irói rhodusi Apollonius, Aratus, Callimachus, Nicander, Philetas.

56. Alexandria.