Hegesias

’HghsiaV. – 1. Ókori görög bölcselő, a cyrenei iskolának híve; élt Alexandriában, a 3. sz.-ban Kr. e. Tanítása szerint a létnek végczélja és virága a kéj, ámde a sok baj és kellemetlenség, mely a világon akadályúl elénkbe lép, nem engedi, hogy ez a végczél megvalósuljon és azért okosabb meghalni, mint élni. Ez a tan műveiben (kivált az apocarterwn czíműben) oly határozottsággal tűnt fel, s oly rábeszélő képességgel nyilvánult, hogy sok tanítványa (Hegesiaci) önként emelt kezet magára. Cic. Tusc. 1, 34, 83 skk. – 2. Rhetor és sophista, a ki a sipylus melletti Magnesiában született és 300 táján virágzott Kr. e. Cicero szerint (Brut. 83, 286. de orat. 67, 226) mintaképül Charisiust választotta, a ki viszont Lysiasnak nyomdokain haladt. Egyéni sajtásága volt, hogy a kifejezések egyszerűségére törekedett, a mi azonban darabosságra és a szórendnek össze-vissza torlódására vezetett. Cic. de orat. 69, 230: infregit conciditque numeros. Ő volt egyike azoknak a görög íróknak, a kik az Ázsiáról elnevezett stilust kifejlesztették s ezzel az állandóság és lapidaris írásmód barátainak critikáját maguk ellen kihivták. Állítólag történelemmel is foglalkozott, a menyiben megirta Nagy Sándornak viselt dolgait; de ezt viszont történelmi hűség szempontjából tartják megbízhatatlannak. Gell. n. A. 9, 4. Plut. Alex. 3. V. ö. Westermann, Gesch. der Beredsamkeit 1, 8 skk. ll.