Hephaestus

’HjaistoV, Vulcanus (Volcanus), eredetileg a tüznek megszemélyesítése, mely a természetben mint az elemek egyike fordul elő és a földrengés útján a hellen néplélekhez különösen közel férkezett. Ilyen minőségében eredeti, hatalmas és alkotó istenség, melynek jellege azonban tüstént megváltozik, mihelyt az olympusi istenek sorába felveszik és ehhez képest Zeusnak alárendelik. Ekkor a hatalmas tűzistenből a kovácsok és műötvösök atyamestere lesz, a ki a tűznek erejével a fémeket és érczeket megolvasztja és feldolgozza (clutotecnhV, clutoergoV, calceuV). Homerus már ebben az alakjában és hatókörében ismeri. Műhelyéből, mely az Olympuson van és melyben 20 fujtatóval dolgozik (Hom. Il. 18, 470), egymásután látja el az isteneket és félisteneket szebbnél szebb és csodálatosabb műremekekkel. Önmagának és más isteneknek érczből palotákat készít (Il. 1, 607. 18, 370), Achillesnek pompás fegyverzetet, Diomedesnek pánczélt, Pelopsnak királyi kormánybotot, Zeusnak az aegist. Il. 2, 101. 15, 309. Kezének remekei a szolgálók, a kik őt járás közben támogatják, Alcinous király kutyái (Od. 7, 91) és a háló, mely Arest és Aphroditét megfogja és fogva is tartja. Il. 8, 195. 14, 238. 18, 478 skk. Od. 7, 91. 8, 268. 24, 74. A későbbi hagyomány és mythus szerint H. kovácsműhelye az Aetna alatt van, a hol legényei a cyclopsok. Születése és gyermekkora a mythusban összefüggnek személyének képzetével és egyéni typusával, a mint az a képzőművészetben is kifejlődött. Csúnya, béna (xwloV cullopodiwn) gyermeknek születik, a melyet anyja haragjában és elkeseredésében az Olympusról a földre hajít. Thetis és Eurynome pártfogásukba veszik, s ő teljes 9 éven által marad náluk, mely idő alatt remek dolgokat készít. Il. 18, 394 skk. Egy ilyen csodálatos remeknek köszönhető utóbb, hogy az Olympusra visszakerült, anyjának Herának ugyanis egy olyan trónszéket készített, mely az istenek anyját fogva tartotta, úgy hogy csakis maga H. volt képes feloldani. Csakhogy H. nem sokáig maradhatott az Olympuson, mert midőn anyjának érdekében Zeus ellen támad, a ki Herát bántalmazza, Zeus megragadja és a földre hajítja. Ezen másodszori földre bukásában H. Lemnus szigetére kerül, a hol szivesen fogadják, s a melyet ennek folytán különös kegyeibe vesz. Il. 1, 590. További szereplése a mythusban magában foglalja Pandora alkotását; részvételét Athena születésében, mely alkalommal egy bárddal Zeusnak fejére sújt és így az istenasszony kijövetelét elősegíti; végül szerelmi vágyban való közeledését Athenához, minek eredménye Erichthonius születése. H. felesége az Iliasban Charis (18, 382), Hesiodusnál (Theog. 945) Aglaia, holott Aphrodite (a kit az újabb hagyomány második nejének tart) csakis egy helyen (Od. 8, 267) fordul elő, noha ezt is későbbi betoldásnak tartják. H. tiszteletét illetőleg csakis Athenae városára nézve vagyunk kellőképpen tájékozva. Nemcsak abban a demosban volt szentélye, a melyik nevét az istenről vette, hanem külön az Erechtheumban is. Paus. 1, 26, 5. Ugyancsak az ő tiszteletére tartottak három ünnepséget, melyek egymással belső összefüggésben állottak és valamennyien Pyanepsion havának utolsó napjaira estek. Ezek az ünnepek: Calceia, mely a kézműveseké, de kivált a kovácsoké volt; ’Hjaisteia, fáklyaverseny a Ceramicusban és Apaturia, mikor a gyermekeket a phratriákba beírták, a családapák H. tiszteletére fáklyát gyújtottak és egy hymnust énekeltek. Athenaen kívül csak Epidaurusra, Neapolisra és Cumaera nézve lehet H. tiszteletét beigazolni. – A képzőművészet mint erőteljes, szakállas férfiút ábrázolta H.-t. Az archaistikus emlékeken hol egészen hol derékig meztelenül jelenik meg, kezében kalapácscsal, melyhez a későbbi műemlékeken (pld. a berlini bronzszobrocskán) fogó járul (a 445. á. H.-t egy a British Museumban levő bronzszobor után ábrázolja; a 446. á. a berlini bronzszobrocska szerint mutatja). Fejét csúfos föveg takarja, lábának bénasága csak alig látszik. Egészen különleges a François-váza felfogása, a melyen H. lóháton jelenik meg a Peleus és Thetis isteni násznépe között. – A rómaiak Vulcanusa (Volcanus), a kit a syncretismus korában H.-szal azonosítottak, egyrészt a tűznek és házi tűzhelynek védője, másrészt azonban az érczből való munka nagymestere (Mulciber = olvasztó). De miként Vestának, a családi tűzhely istenasszonyának, úgy H.-nak megvolt a maga politikai jelentősége is. Legfontosabb oltára a Vulcanal (Volcanal) tulajdonképen egy magaslat volt a Comitium felett. Itt gyűlésezett a senatus, itt adtak egymásnak kezet fontos ügyeikben a patriciusok. Tulajdonképeni temploma a városon kívül volt. Ünnepsége (Vulcanalia, Volcanalia) augusztus 23-ára esett; játékokkal ünnepelték, melyeknek szinhelye a Flaminius-féle circus volt.