Herillus,

’HrilloV, stoikus görög bölcselő, eredetére nézve carthagói volt és működésének javakora 260-ra esik Kr. e. Zenótól tanult és rendszerében kétféle jót különböztetett meg, az egyiket a bölcsességre törekvők, a másikat a nagy tömeg számára. Amazokra nézve a legfőbb jó (teloV) a tudás és megismerés (episthmh), emezeknek külön jót (upoteliV) tűzött czélul, míg mindazt, a mi az erény és bűn között középen van, adiajoron néven nevezte meg. Cic. fin. 2, 13. 4, 14. 15, 5, 25. tusc. 5, 30. Diog. Laërt. 7, 165. skk. V. ö. Zeller, Philos. der. Griech.³ 3. k. 1. r. 36, 53.