Hiero

’Ierwn. – 1. Gelo legidősb fitestvére, kire Gela kormányzását bízta az előbbi, midőn maga Syracusaeba tette át székhelyét (valószínűleg 485-ben Kr. e.), abba a városba, a melyet első hatalommá tett a szigeten. Gelónak valószínüleg 478 őszén bekövetkezett halálakor fia még kiskorú lévén, az atya úgy intézkedett, hogy fia nagykorúságáig H. legyen a kormányzó, másik testvére Polyzelus pedig vegye el az ő özvegyét, legyen a fiú gyámja és a sereg fővezére. H. azonban sokkal nagyravágyóbb volt, hogysem ennyivel megelégedett volna. Minden hatalmat véglegesen magának akart biztosítani s e végett igyekezett öcscsétől szabadulni. Midőn a rhegiumi Anaxilaus megtámadta Locrit, de H.-nak egyszerű felszólítására visszavonult, a Scidrus és Laus nevű gyarmatokba vonult sybariták is segítségül hívták a crotoniak ellen. H. öcscsét állította a küldendő segítség élére, remélve, hogy oda fog veszni. Polyzelus átlátva bátyja tervét, apósához Theronhoz, az agrigentumi tyrannushoz menekült. Midőn már javában folytak a háborús készülődések mindkét oldalon, Himerából, hol megunták Thrasidaeusnak, Theron fiának zsarnoki uralmát, követek érkeztek H.-hoz és felajánlották neki, hogy titkon kezére játszszák városukat s részt vesznek a Theron elleni háborúban. Utóbbiban ez aggodalmat keltvén, békét ajánlott, a mely, midőn a seregek már szemközt állottak, az utolsó órában meg is köttetett. Polyzelus kibékülve hazament, Himerának azonban fájdalmasan kellett éreznie Theron boszúját. A béke megkötése után H. királyi czímet vett fel s egy ép oly különös mint önkényes tettet hajtott végre. Naxos és Catana lakóit Leontinibe parancsolta, hogy a régi lakosokkal együttesen itt éljenek ezután, a kiürített Catanába pedig részint a Peloponnesusból, részint Syracusaeból, Gelából és Megarából 10,000 embert telepített s a városnak Aetna nevet és dór intézményeknek adott, helytartóul fiát, Dinomenest helyezvén be. Tette pedig mindezt azért, hogy mint városalapítót herosi tiszteletben részesítsék és hogy ama városban, mely neki köszönhette lételét, mindenkorra biztos támaszt leljen. Diod. Sic. 11, 48 sk. H. tehát nem tartózkodott a despotikus rendszabályoktól, midőn hatalmát kellett kifejtenie, utóbb mégis messze földön úgy emlegették, mint fenkölt lelkű fejedelmet, a gyöngék oltalmazóját. Midőn 474-ben az etruscusok ujolag szorongatták Cumaet, hathatós segélyt nyujtott e görög városnak. Hogy mily alaposan visszaszoritotta az etruscusokat, mutatja az, hogy gyarmatosíthatta a misenumi fokkal szemben levő szigeteket, a legnagyobbikon, a mai Ischián erős várost létesítvén. Theron fia Thrasidaeus kegyetlen uralmat gyakorolván Agrigentum felett, H. megbuktatta s a városnak biztosítván önállóságát, azzal szövetséget kötött 470 körül. Diod. Sic. 11, 51 skk. Pind. pyth. 1, 450. 72 skk. ol. 12. Általában a syracusaei tyrannis H. alatt érte el fénykorát, Gelo himerai győzelme módot nyujtott fényes építkezésekre, ragyogó udvartartásra. Mesze földről előszeretettel sereglettek Syracusaebe a görög tehetségek. A siciliai Corax, a görög szónoklattan tudományos megalapítója, nagy tekintélynek örvendett Hierónál. A cosi Epicharmus, ki egy személyben volt philosophus, orvos és költő, nála új otthonra talált; Simonides unokaöcscsével Bacchylidesszel együtt különösen élvezte bőkezűségét és bizalmát; élvezte vendégszeretét Pindarus, ki több ódában magasztalta Siciliát s annak leghatalmasabb urát; többször megfordult nála Aeschylus s ott írta Aitnaiai czímű költeményét H. kedvencz alkotásának, Aetna városának a dicsőítésére; Xenophon róla nevezte el egy kis iratát. Meghalt 466-ban Aetnában. Diod. Sic. 11, 66. V. ö. Lübbert, Syrakus zur Zeit des Gelon u. Hieron (1875). – 2. Az ifjabb H., a syracusaei Hierocles fia, atyja után Gelónak a tyrannusnak az ivadéka, de mivel rabnőtől született, atyja kitétette. A hagyomány szerint csodás módon méhek táplálták egy darabig, miből a jósok királyságot jövendölvén neki, atyja megint magához vette. Pyrrhus alatt hadvezérré képezte ki magát. Just. 23, 4. Syracusae már régóta viszály- és rendetlenség zsákmánya volt, midőn Kr. e. 270-ben a városban a democrata áramlat kerekedett felül. A zsoldos sereg, mely a városon kívül Megaránál táborozott s meghasonlásban élt a polgársággal, Hierót és Artemidorust választotta meg vezérévé. Pol. 1, 8 skk. H. a vele barátságos viszonyban levő aristocraták segítségével a városba lopódzott, véget vetett a párttusáknak s bölcs tapintattal rendezte a kormányzatot. Miután a lázongó zsoldosoktól menekült, magának új sereget szervezett és győzelmet aratott Mylaenél a mamertinusok felett, királynak kiáltották ki. Mint ilyen polgárhadseregére támaszkodva sokat igérőleg látott hozzá, hogy újra felemelje a lesülyedt görög hatalmat Siciliában; de a szép reményeknek örökre szét kellett foszladozniok a római beavatkozás folytán. Midőn Messanában a mamertinusok a rómaiakkal szövetkeztek, H. a carthagóiakhoz csatlakozva velük együtt szállotta meg Messanát, de aztán Appius Claudius Caudex sikerei arra bírták, hogy fordítson egyet politikáján s a rómaiakkal szövetkezzék. Utóbbiaknak 100 talentumot fizetett és védelmük alatt megtartotta szükebbre szabott országát. A rómaiaknak állhatatos és igen hasznos szövetségese lett különösen az által, hogy hajókon kívül eleséggel látta el az első pún háború alatt a római hadakat, a melyek nélküle nem egyszer éhen vesztek volna el. Carthagóval szemben a zsoldos háború alatt tisztességesebben viselte magát, mint a rómaiak, mert ellentétben emezekkel segítette a púnokat szorult helyzetükben 241–283. Pol. 1, 9 skk. 16 skk. 62. 83. 5, 88. Diod. Sic. exc. 22. 23 skk. Zonar. 8, 9 skk. Flor. 2, 2. 248-ban a rómaiak elengedték neki az eddig fizetett adót. A béke alatt szelid és bölcs kormánya visszavarázsolta Syracusae egykori fényét; üdvös eszközökkel előmozdította az ipart, földmívelést, s míg népe általános jólétnek örvendett, a királyi kincstárból bőven jutott fényes épületekre, minő volt H. híres hajója, melynek az Ilias jeleneteivel diszített termeiről, fürdőiről, gymnasiumáról, könyvtáráról Atheaneus (5, 40–44) ad tudósítást. Jutott a rómaiaknak és görögöknek adott gazdag ajándékokra, melyek között a 227-iki földrengéstől sujtott rhodusiaknak adott 100 talentumra menő érték élénk tanusága nemes bőkezűségének. Plut. Marc. 14. Theocr. 16. Bár igyekeztek a púnok részükre vonni (Liv. 22, 56), híven kitartott a rómaiak mellett a második pún háború alatt is és segítette őket a trasimenusi és cannaei vereségek után (Liv. 21, 19 skk. 22, 37); fia és kormánytársa Gelo szintén követte e téren atyját, de utóbbit megelőzte a halálban. Liv. 23, 30. Ő maga 54 évi uralkodás után több mint 90 éves korában a 216. év vége felé halt meg. Liv. 24, 7. Pol. 7. 8. Vele lehanyatlott Syracusae fénye, a második pún háború alatt a város feldulatott a rómaiak által s H. palotáját aztán a római praetorok lakták. Cic. Verr. 4, 53, 118.