Himerus | H | ’IpparcoV (ipparchV) |
’Imilcwn, carthagói tulajdonnév. 1. Tengeri utazó s felfedező, a ki Kr. e. 550 körül Hercules oszlopain át az Atlanti Oczeánba hajózott és egészen az Ón szigetekig (Britanniáig) eljutott. Plin. 2, 67. 2. Hadvezér, a ki Kr. e. 406-ban Sicilia szigetén szerencsétlenül harczolt és utóbb (396) önszántából éhhalált szenvedett. Just. 19, 3. 3. Hadvezér, a ki Archagathus hadseregét Africában legyőzte. 4. Hadvezér, a ki Lilybaeumot védelmezte a rómaiak ellen. Pol. 1, 42 sk. 5. Tengernagy, a ki Kr. e. 217-ben Hispania partjain vezényelt, majd szárazföldi hadsereg élén harczolt (Liv. 22, 19. 23, 28) és végül Siciliában legyőzte a rómaiakat, a hol azonban a pestis áldozatául esett (212). Liv. 24, 35. 25, 26. 6. H. Phameas, hadvezér, a ki a III. pún háború kezdetén nagy sikerrel portyázó hadat vezetett a rómaiak ellen, de Kr. e. 148-ban 2200 lovasával együtt azokhoz átpártolt, a miért a senatustól ajándékokat kapott. A háború további lefolyásában a rómaiak oldalán küzdött. App. Lib. 100 s k.