Hipparchus

’IpparcoV. – 1. L. Hippias, 1. – 2. Az ujabb attikai vígjáték költője. Csak 4 comoediájából (anaswzomenoi, zwgrajoV, FaiV és pannuciV) maradt fenn néhány töredék, melyeket összegyüjtve találni Kocknál, Com. Att. frg. 3 (Lipsiae, 1888) 272–274. ll. – 3. Az ókor leghíresebb csillagásza, a bithyniai Nicaeából. Élt Kr. e. 160–125. táján, tanított Rhodus szigetén és Alexandriában. Ptolemaeus (Alm. 3, 2, 150) szerint ernyedetlen munkásságú és különösen igazságszerető férfiú volt, ki úgy látszik sokat utazott is. Munkáiból csak az Aratus és Eudoxus jainomena-ihoz írt, 3 könyvre terjedő commentarius maradt ránk (kiadta először Vettori, Firenze, 1567, twn ’Aratou kai Eudoxou jainomenwn exhghseiV czímmel, utoljára Migne Petavius után a Patrol. Gr. 19. kötetében, 1857), míg másoknak csak a czímeit tudjuk, így a peri megeiJwn kai aposthmatwn hliou kai selhvhV biblia duo-nak, peri thV twn aplanwn suntaxewnV kai tou catasterismou-nak, a peri thV pragmateiaV thV en cuclw euJeiwn-ról (12 könyvben), s a peri tou eniausiou cronou-ról irottnak (utóbbi «en bibliw eni»). A mi a korábbi időkben élt csillagászok fölé emeli, főleg szigorú módszere és fölfedezései. Ő állapította meg először, hogy a föld a látszólag a naptól vont körnek nem a kellő középpontjában fekszik, ő tőle ered az éjnapegyenlőség évenkint való praecessiójának (Nyugat felé nyomulásának) a meghatározása, s tőle való az akkori időben «szinte istentelennek» (Plin. n. h. 2, 46) látszó kisérlete, az összes álló csillagokat jegyzékbe szedni. Kutatásaihoz, illetőleg észleleteihez a tőle feltalált ill. tökéletesített műszerek (astrolubion és dioptra) szolgáltak, melyek egészen a távcső feltalálásáig maradtak használatban. V. ö. Wolf, Gesch. der Astronomie (München, 1877) 45 skk. 154 skk. 193 skk. Günther, Gesch. der ant. Naturwiss. (Nördlingen, 1888) 75 sk.