Hispania

’Ispania, a Pyrenaeus félsziget neve, mely a többi európai szárazfölddel csak Északon függ össze a Pyrenaeus hegységgel, többi oldalait az Atlanti és Középtenger környékezi. Régebben a görögök Iberiának (’Ibhria) nevezték, s költői neve Hesperia (’Esperia) volt. A Pyrenaeus hegységen kívül említendők még: az Idubeda, mely majdnem párhuzamosan sorakozik a Pyrenaeushoz, ma Sierra de Oca, S. de San Lorenzo és de Albarracin; az Orospeda vagy Ortospeda, ma Sagra Sierra, az Idubeda közepétől eredve Délkelet felé nyulik; Délre csatlakozik ehhez a Mons Argentarius; az Anas és Baetis közt M. Marianus (ma Sierra Morena); Délen a Sodorius (ma Sierra Nevada), s e kettő között a Saltus Castulomensis (ma Sierra de Cazorle); a Calpe (ma Gibraltar) hegyfokig nyúlik az Illipula (ma Alpujarra); a Tagus és Durius közt Délnyugat felé a Mons Herminius (ma Sierra de Estrella); a Pyrenaeus hegyektől Nyugatra az Atlanti tengerpart mentén van a Saltus Vasconum és a Mons Vinnius v. Vindius. – A nevezetesebb hegyfokok a Középtengeren Keletről Nyugat felé: a Promunturium Pyrenes v. Portus Veneris, a Prom. Lunarium (ma Cabo Tordera), a Prom. Tenebrium v. Dianium (ma Cabo de la Náo), a Prom. Saturni (ma Cabo de Palos) Carthago Novától Keletre, a Prom. Charidemi (ma Cabo de Gata), Calpe (ma Gibraltar) hegyfoka a gadesi szorosnál. Hegyfokok az Atlanti tengeren, Délről Északra: a Prom. Junonis (ma C. Trafalgar), a Prom. Sacrum (ma C. Sao Vincente), a Prom. v. Ager Cuneus (ma C. Sancta Maria), a Prom. Magnum v. Barbarium (ma C. Espichel), a Prom. Lunae (ma C. la Roca), a Prom. Nerium v. Celticum (ma C. de Finisterre); Nyugatról Kelet felé: a Prom. Trileucum v. Cora (ma C. Ortegal) és Arae Sestianae. – H. jelentékenyebb folyói a keleti parton: az Iberus v. Hiberus, ma Ebro, s mellékvizei (l. Iberus); a délnyugati parton: a Baetis (ma Guadalquivir), az Anas (ma Guadiana), a Tagus (m. Tajo és Tejo), a Durius (m. Duero és Douro), a Minius (m. Minho és Mińo); az északi parton; a Navia (m. u. az), a Melsus (m. Narcea) és a Nerva (m. Nervion). – A Középtenger neve H. táján Mare Ibericum, a szoros Fretum Herculeum v. Gaditanum, az Atlanti tenger Északon mare Cantabricum v. Aquitanicum. – H. nevesebb öblei a Sinus Sucronensis, ma Valencia öble, S. Illicitanus, ma Alicante öble, S. Urcitanus, ma Almeria öble. – H. nevesebb szigetei a Középtengeren a Baleares (Major és Minor) v. Gumnhsiai v. GumnhtideV nhsoi, a Pitysae (Ebusus és Ophiusa), Planesia és Plumbaria, az Atlanti tengeren az Insulae Fortunatae, Cassiterides és Corticata. – H. őslakói az iberek (’IbhreV), kiknek egy részét Igletes névvel is illetik. Nyelvileg legközelebb állanak hozzájuk a baszkok, Vascones. Az őslakókhoz vándoroltak legrégebben de ismeretlen időszakban a celták, Celtae, kik azokkal egyesülve a Celtiberi v. Celtici népet alkották, melynek egyes törzsei a tenger északi és nyugati partján meg a belső fensíkon a Lusones, Pelendones, Vaccaei, Arevaci és Berones, tovább Délre az Oretani, Olcades, Bastitani és Celtici. További bevándorlottak a púnok (carthagóiak) a tengerpartokon, a germánok a Rhenus vidékéről, a görögök Gadesben, Saguntumban és Emporiumban, s a rómaiak mint hódítók. 237 táján Kr. e. átkeltek a rómaiak az Iberius vizén és a carthagóiaktól elfoglalták Iberia déli részét. Pol. 3, 67. Liv. 34, 13. A római foglalások ellen alapították a púnok (229) Carthago Novát és hódították meg egymás után a déli partokat. Az első pún háború végével (231) a rómaiak az Iberust állapították meg határvonalnak, melytől keletre a púnok nem léphettek. Egyidejűleg Saguntuma rómaiakhoz csatlakozott. De mikor (228) Hannibal Saguntumot feldúlta s az Iberuson átlépett, támadt a második pún háború (218–201), melynek végével H. egész déli része a rómaiak hatalmába került. H. közép és északi része saját fejedelmei alatt maradt és némelyik a hódítókkal szövetségre lépett s csak az idősebb Catónak sikerült (197) a celtiberusokkal való háborúban velök maradandó békét kötni. Sikerrel harczolt még ellenök Ti. Gracchus (178), s a lusonok ellen Caepio meg S. Julius Brutus (138). Hosszú harcz után (133) hódolt meg Numantia a rómaiaknak s ezzel együtt az egész déli rész, az északi csak 61-ben Julius Caear alatt, a ki Gallaeciáig hatolt. Augustus végre (25–19) legyőzte a cantabereket és asturokat is, megelőzőleg pedig H. a római polgárháború színhelye is volt (49–45). A több mint 200 évig tartó harcz után a rómaiak most már békében uralkodtak. Augustus számos gyarmattal és kereskedelmi úttal biztosította a római birodalomnak H. tartományát. A második pún háború után H. két részre oszlott. H. citerior és ulterior, melyek közt a természetes határt az Iberus képezte. A győzelmek folytán nagyobbodó országot Augustus a következő három részre osztotta: Tarraconensis, Lusitania és Baetica. A helytartók (proconsules, praetores) katonai és polgári hatalmat gyakoroltak. Ezeken kívűl H. 14 törvényszéki kerületre (conventus juridici) volt osztva. Augustus e felosztása különböző időben különböző volt, a mennyiben az említett három rész a győzelmek és foglalások szerint nagyobbodott. – A három részben a következő nevezetesebb városokat említhetjük: Baeticában a Baetis mindkét partján lakó turditanusok területén Hispalis (m. Sevilla), Munda, Gades (m. Cadiz) és Malaca (m. Malaga) a Baetistől Keletre és a Singulis táján a turdulusok területén, Italica (m. Santiponce), Corduba (m. Cordoba) és Iliturgis. (m. Espeluy). Lusitaniát határolja Délen a Tagus, Északon az Oceán; nagyjában Portugal tájára esik. A mai Portugal hosszában nagyobb mint a hajdani Lusitania, de Nyugatról Keletre Lusitania szélesebb volt. Városai: Augusta Emerita (m. Merida), Scallabis, Norba aesarina (m. Caceres), Ebora (m. Evora), Salmantica (m. Salamanca), Pax Julia (m. Beja), Myrtilis (m. Mertola), Salacia (m. Alcacer do Sal), Olisipo (m. Lisboa). H. Tarraconensis azonos volt H. citeriorral; határai Keleten a Közép tenger, Északon Gallia és a Cantaberek tengere, Nyugaton az Atlanti Oceán és Lusitania, Délen H. Baetica és a Közép tenger. Nevesebb városai voltak: Tarraco (m. Tarragona); Carthago Nova és Vetus (m. Cartagena), Caesaraugusta (m. Zaragoza), Clunia (m. Peńalon del Castro), Asturica (m. Astorga), Bracara Augusta (m. Braga), Castulo (m. Cazorla), Valentia (m. Valencia), Saguntum (m. Murviedro), Barcino (m. Barcelona), Emporiae (m. la Escala), Toletum (m. Toledo), Segovia, Portus Cale (m. Porto), Tude (m. Tuy), Lucus Augusti (m. Lugo), Brigantium (m. la Coruńa), Juliobriga (m. Reinosa), Ilerda (m. Lerida), Numantia (m. Garray pr. Soria), Segobriga (m. Cabeza del Griego) és Bilbilis (Calatayud mellett). – H. égalja, kivált déli részén, hasonló volt Italiáéhoz; északi részében zord telek jártak. Termékei közt nevezetesek lovai, szamarai és juhai; fája, festő-szerei, bora, méze és viasza; aranya, ezüstje, vasa, reze, sója. – Művészet és tudomány tekintetében jeles mesterei voltak a hispaniaiaknak a rómaiak és görögök. Az építészet jeles remekeinek tekinthető Hercules temploma Barcelonában, a Junóé Estremadurában és Marsé Meridában. Vízvezetékek voltak sok nagy városban; egy Segoviában épen fenmaradt és mai napig is ellátja azt a szükséges vízzel. Színkörök, színházak, fürdők majd minden városban voltak. A szobrászati maradványok a római remekek sikerült utánzatai. A tudományban is a rómaiak és görögök voltak mestereik. Lucanus és a két Seneca Cordubából származtak; Columella és Pomponius Mela Gadesből való; Quintilianus, a szónoklat tanára, Calagurrisból származott; a későbbiek közül Martialis, Annaeus, Florus, Aurelius Prudentius, Festus Avienus és még néhányan mind Hispaniából valók voltak. H. földrajzát illetve l. Strab. 3, 137. Potl. 2, 4. Plin. 3, 1. 4, 20. Mela 2, 6. 3, 1.