Alpes

(sing. Alpis), ai ’AlpeiV, ta Alpeia, ’Alpeina, ’Alpia, orh, igen valószinű, hogy celta szó (Serv. ad Verg. G. 3, 474: Gallorum lingua alti montes Alpes vocantur), bár Nissen ligurnak tartja. Az Alpesek nagy félkörben övezik Észak Italiát; kezdődnek egy Savonától északra fekvő nyeregnél, a mai Colle di Cadiobnánál (Strab. 4, 201), keleti határuk Strabo sz. (4, 202. 207. 211) az Ocra, Aquileja és Emona között van. Részei: – 1. A. maritimae, A. paraJalassioi, paralioi (Plin. 8, 59. é. t. Tac. ann. 15, 32), m. Tengeri és Ligur. A. Colle di Cadibonától a M. Visóig (M. Vesulus). Csúcsai közt említik a Caeniát. – 2. A. Cottia, Cottianae, A. Kottiai, a M. Visótól a M. Cenisig. E részlet elnevezését Cottius királyról kapta, ki Augustus idejében e környéken uralkodott. Tac. hist. 1, 61. 4, 68. Eutr. 7, 14. – 3. A. Grajae, szorosabb értelemben véve a név, mely valamely kiveszett néptörzsről eredhet, a K. Sz. Bernát hágóját jelöli; ugyanerre vonatkozhatik a Cremonis jugum elnevezés; az A. Ceutronicae név e hegyvidék egyik kantonját jelentheti, e részletre vonatkozik még a császári időkből származó A. Atrectianae megnevezés is. Liv. 21, 38. Nep. Hann. 3. Plin. 11, 97. – 4. A kövekező csoport A. Poeninae neve (Liv. 21, 38, Strab. 4, 205 é. t.) Jupiter Poeninusnak a N. Szt. Berntáon emelt szentélyétől ered s terjed a Simplonon át a felső Rhone völgyének kezdetéig, m. Pennini a. – 5. A M. Adula név, melyet közönségesen a St. Gotthardra vonatkoztatnak s az a. Raeticae csoportjába számítanak, valószinüleg a Rheinwaldshornt jelöli. (Hor. od. 4, 4, 17. Tac. Germ. 1). Nyugatfelé e részlet a felső Rhone völgyéig terjed, keleti részéből Strabo (4, 207) csak egy pnotot emel ki, talán a mostani Brennert. A Brenneren túl kelet felé a régi adatok az A. fővonalráa igen hiányosak. Nevek: – 6. A. Tridentinae (Plin. 3, 20), m. Dél-Tirol hegyei. – 7. A. Noricae, m. Nori A. A régi iróktól említett hegynevek (Phligadia, Tullum) vonatkozása ma már nem állapítható meg. Flor. 3,3, 18.4, 12,4. A M. Cetius az A. északkeleti nyúlványainak, különösen a Wiener Wald-nak a neve. – 8. Az A. Tridentinaehez csatlakoznak keletfelé az A. Carnicae, m. Karni A., a Carni nevű nép után nevezve, a Száva forrásával. Plin. 3, 28. – 9. A. Juliae, v. Venetae Venetiában (Tac. hist. 3, 8), melyeknek Pannoniában vezető átjáróit A. Pannonicae névvel jelölik. Az Adria mellett vonulnak el az a. Delmaticae ágai (Plin. 11, 97), melyekhez csatlakozik az Albii v. Albani montes (Albion, v. ’Albanon oroV) lánczolata (Strab. 4, 202 é. t.), m. N. és K. Kapella és a Velebit. Az A. Bastarnicae kifejezésnél az A. szó már nem a földrajzi összefüggést jelenti, hanem = magas hegy. Dardani Alpini az A. délkeleti nyúlványainak a neve. – Az A.-t sokáig elkerülte a forgalom. Herculesnek tulajdonítják a hegységen való első átkelést, s ámbár gallus csapatok gyakran átovnulhattak rajta, Hannibal útja kortársai előtt mégis csodaszámba ment. Az átkelés helyére nézve a tudósok nézete főképen a szerint ágazik el, a mint Polybius, vagy Livius tekintélyét fogadják el. Amazt követve az A. nyugati felének északi részén fekvő átjárót kell keresnünk, s a tudósok pedig a N. és K. Szt. Bernát, Mont Cenis, Col du Clapier mellett foglaltak állást; Liv.-hoz ragaszkodva a M. Genèvrehez jutunk. V. ö. a Bartal-Malmosi-féle Livius kiadás II. függelékének 131–142. I. Augustus háborúi óta mindinkább hozzáférhetőbbé vált a hegység, ekkor kezdték csinálni útjait, melyek közül a nevezetesebbek vezettek: 1) Galliába a) a ligur part mellett, b) a Mont Genèvren (Alpis Cottia, a 4–6. sz. óta Kr. u. M. Matrona) át, melyet Cottius király épített Aug. alatt; 2) Pannoniába az Ocrán (Alpis Julia, m. Birnbaumer Wald) keresztül; 3) a mai Németországba a Brenneren (nevét a Breuni törzsről nyerte. Hor. od. 4, 14) át. – Irodalom: Az A. vonatkozó irodalom tüzetesen elő van sorolva: Pauly-Wissowa, Realencyclop. d. klass. Altertums, Stuttgart, Metzler, 1894. s. v. Alpes.