’ĄpaidroV

(naoV), hypaethrus, Vitruvius (3, 1, 8) szerint oly templom, melynek tetejében a cella közepének megfelelően nyílás (opaion) volt, úgy hogy a cella egy része a szabad ég alatt (up’ aiJeri) állott, «medium autem sub divo est sine tecto.» A görög templom ablakok híján csakis a rendszerint Keletre néző nagy ajtón át kapta világosságát s általában homályos volt (Euseb. vita Const. 3, 54); a hypaethralis világítást csak a nagy templomoknál alkalmazták, a dipteors-, pseudodipteros- és peripterosnál. A h. kérdése ma is probléma. Sokan létezését egyenesen tagadják (L. Ross, Hellenica, 1. Heft, Halle, 1846), mert Vitruviuson kívül más író nem említi; Romában H. egyáltalában nem létezett; a nyilt cellában az istenség nagyértékű szobra és az egyéb kincsek az időjárás viszontagságainak és a rablás veszedelmének voltak kitéve; ehhez járul, hogy a zenith-világítás igen hátrányos a szobrokra nézve; az esővíz levezetésének nyoma sehol sem látható. A keresztények, kik a Parthenont templommá alakították át, az ajtón át behatoló világosságot Wheler és Spon tanusága szerint (1676) teljesen kielégítőnek találták, ugyanígy vélekednek Choisy és Dieulafoy. Vitruvius határozott bizonyságára támaszkodva a h. létezését bizonyítja Bötticher. (Der H.-tempel, Potsdam, 1847. Ross czáfolása). Ezen templomok berendezése, tetőzetük tagoltsága azonban nyilt kérdés; mivel az összes ókori templomok tetőszerkezete elpusztult, a kérés megfejtésére csak föltevéseink vannak. Vitravius szerint a h. belsejében 2 egymás fölé alkalmazott oszlopsor a cellát egy magas fő- és 2 alacsonyabb mellékhajóra osztja, melyek fölött a felső oszlopsor és a cella fala közt galleria volt, mint ezt a paestumi Posidon templom romjai mutatják. Chipiez igen elmésen fejti meg a kérdést olyképen, hogy Vitruvius «medium»-jának a felső oszlopsor és cella közét veszi és ezt a galleriát mondja nyilt tetejünek, a miáltal egyrészt kellemes világítást nyer, másrészt az istenkép is védve van az időjárás ellen (469. á.). Az író szerint azonban mégis csak a középhajó fölött kell a tetőnyilást keresnünk, mely némelyek szerint velummal volt elzárható a rossz időre való tekintettel. Leghelyesebb az a magyarázat, mely szerint a középhajó tetejének csak kis része volt nyitott, ezen át nyerte a cella a világosságot, az istenség szobra pedig a cella fedett részében volt, tehát védve az időjárás ellen. Annyi bizonyos, hogy a hypaethralis templomok, ha ilyenek egyáltalában léteztek, kivételszámba mentek. H. templomoknak tartják Posidonét Paestumban, Artemisét Ephesusban, Zeusét Olympiában, és a Vitr. említette Olympieumot Athenaeben (l. Dur m, die Baukunst der Gr.² 1892 197 sk.). Dörpfeld, Der H.-tempel, Ath. Mitth. 16, 334.