Alpheus

’AljeioV, m. Alfeo, Ruphia, a Peloponnesusnak vízbőség és hosszúság tekintetében legnagyobb folyója, 120 klm. hosszú. Legdélibb mellékfolyójának, a Carnionnak forrásai mintegy 22 klm.-re vannak a messeniai öböltől, északi mellékvizei pedig a corinthusi öböltől csak valami 10 klm.-re erednek. Sokat vitatott folyása Ross és Curtius kutatása alapján – egybehangzólag Pausanias előadásával (5, 7. 8,44) – a következő: a Parnon hegyen Phylace arcadiai város mellett ered s északi irányt követ Tegea tájáig. Itt korunkban, miután a mult század elején állítólag egy török elvezette, Sarandapotamo név alatt északkeletre tér s a Parthenion hegy déli lábánál egy catabothrába (a természetes alagút új-görög neve) vész el. Régen ellenben a tegeai síkon északnyugotra fordult és a Boreum hegy keleti lábánál tünt el a föld alatt, a régi Asea határán pedig erős forrás alakjában bukkant elő, majd ismét eltűnt, hogy az aseai lapály délnyugoti szélén, az arcadiaiaktól Phgai-nak nevezett helyen törjön elő. Innen északnyugoti irányban foly, a megalopolisi lapályon is áthaladva, Heraeáig, honnan nyugotra tartva, Olympiánál halad el, hogy nemsokára az Ion tengerbe szakadjon, nagyjában határt alkotván Triphylia és Ehs közt. Strabo és Pausanias szerint a második catabothra táján földalatti természetes csatorna útján összeköttetésben állott az Eurotasnak onnan nem messze fekvő forrásaival. Mellékfolyói közül nevezetesebbek, balról: a Carnion, Achelous, Diagon; jobbról: a Helisson, a szép, csak néhány ezer láb hosszú Brentheates, a Ladon (ma Ruphia, honnan az a.-nak is mai neve), Erymanthus (m. Duana) és Cladeus, Olympiánál. – A folyó gyakori eltűnése anyagot szolgáltatott az Arethusa nympha mondájához. Alpheus t. i. mint isten Oceanus és Tethys fia. Hesiod, theog. 338. Mint vadász szerelmével üldözte a szintén vadászó Arethusa forrásnymphát, ki elmenekül előle Ortygia szigetére Syracusae mellett s ott forrássá változik; A. viszont folyóvá változva a tenger alá merül s az alatt Ortygia szigetéig foly, hol egyesül Arethusával. Paus. 5,7. v. ö. Ovid. met, 5, 572–641. Verg. A. 3, 694. Mosch. id. 7. A mondának egy változata Arethusa helyébe az arcadiai Artemist teszi, kit A. vagy Ortygia szigetéig üldöz, vagy Letrini elisi helységig, hol Artemis magát iszappal bekenve, fölismerhetetlenné lesz. Mindkét helyen volt Artemis Alpheaeának temploma.