Hyperborei

’Ąperboreioi, «nép, mely a hegyeken (Boreason) túl lakik». Boreas ugyanis a téli vihar, székhelye az északi Rhipaeus hegység, s ettől Északra lakott a hagyomány szerint egy boldog életű, szent nép. Országukról az északi vidékek világos éjeiről táplált sejtelemmel azt regélték, hogy ott a nap fél évig nem száll le. Ezért szereti Apollo e szent népét, mely őt folyton énekli és dalokban dicsőíti. A vetés nálunk gyorsan megérik, az emberek folyton boldogok, nem ismerik a viszályt és erőszakot, s 1000 évig is elélnek, ha az életet megunva, le nem dobják magukat egy szent szikláról a tengerbe. E mythus Apollóval mint a fény istenével függ össze, kiről azt hitték, hogy a sötét téli hónapok idejére hattyúktól vont szekéren kedvelt népéhez utazik, s csak a nyárrra tér vissza Delphibe. Delosi legenda szerint a H.-ok a régebbi időben első természetük zsengéit e szigetre küldötték Dodonán, Thessaliná és Euboeán át. Herodotus (4, 32–36) kételkedett a H. létezésében, viszont Plinius határozottan élő népnek tartotta; tudósok és költők (Alc. fr. 2–4. ed. Bergk) iparkodtak helyüket a föld északi vagy nyugati részén kijelölni. Eratosthenes szerint a föld legészakibb részén laktak.