Hypocaustum

a rómaiaknál divott fűtési berendezés. Ismerhették már a görögök is, mert a görög eredetű (upocauscon). A fűtés alulról, a padozaton át történt, olyformán, hogy a padozat alá fölmelegített levegőt bocsátottak s az a padozaton át a szobákat fűtötte. E czélból a padozatot oszlopokra fektették (suspensurae) Vitruvius (de architectura 5, 10, 2) szerint a suspensurae vagy hypocaustum magassága csak 2 láb. A téglával kirakott talajon ugyanis 2 láb magas oszlopok sorban s egymástól akkora távolságban állanak, hogy 4 oszlop egy 2 láb hosszú s ugyanolyan széles téglalapot tart. Ezen téglalapok képezika padozatot, úgy hogy még egy terrazzoréteg s végül a mozaik nyugszik a téglalapokon. A Falak oldalán üres, négyszögű téglacsövek (tubi) tapadnak, melyek a hypocaustumból kiindulva a meleget a magasbavezetik. A rómaiak azt hitték, hogy a suspensurae feltalálója C. Sergius Orata, Cicero egyik idősebb kortársa volt. Plin. n. h. 9, 168: Sergius Orata, qui primus pensiles invenerit balineas. A légfűtés a falak mentén azonban bizonyára későbbi időből való. Hypocaustumokra mindenütt akadunk, hol rómaiak laktak. Különösen gyakoriak Északon, mert itt a lakóházakat is ily módon fűttöték. Italiában csak a fürdőkben fordulnak elő. A fürdőkben rendszerint a fűtendő helyiség egész padozata alatt volt hypocaustum, míg a lakóházakban a meleg levegő a padozat alatt többnyire csak egyes szétágazó folyosószerű csatornákban keringett. Különben szerkezetök egészben véve megfelel Vitruvius leirásának; az oszlopok magassága természetesen különböző lehet, 2 lábnál nagyobb is,s egyik helyen téglákból állanak, másik helyen trachytból vannak kifaragva, de sohasem mészkőből, mivel az a nagy melegben elégett volna. A fedőlapok is hol téglák, hol trachytlemezek. A 471. ábra az egyik aquincumi fürdőben fenmaradt hypocaustum egy részét mutatja.A trachytoszlopoknak külön fejök van. A fal oldalná a tubi maradványai láthatók. A 472. ábra ugyancska egy Aquincumban talált hypocaustum részével ismertet meg, mely annyiban érdekes, hogy a közfal, mely két szomszédos helyiséget egymától elválasztott, egészen melegvezető csövek épült fel. A fűtés kivülről, többnyire külön helyiségből (praefurnium) történt, hol a kemencze (thypocausis) volt elhelyezve, olyformán, hogy torkolata közvetetlenül a hypocaustumba nyúlt. Minthogy a hypocaustumokban a legritkább esetben fedezhető fel korom, azt kell következtetnünk, hogy a fűtéshez faszenet használtak.