Iamblichus.

IamblicoV. – 1. Syriai eredetű író Babylonból Kr. u. a 2-ik századból Lucius Verus uralkodása alatt, ki Babulwniaca cz. alatt 35 könyvre terjedő regényt írt, melyet Sinonis és Rhodanes szerelmét tartalmazza. Babylon királya üldözé szerelmével a szép Sinonist, ki kedveséhez hű marad. Csodás kalandokkal lehetett a regény tele, melyekben a magia és varázslás nagy szerepet játszanak. Ránk csak száraz kivonat maradt az első 16 könyvből Photius könyvtárában. – 2. Új-platonikus bölcsész Chalcisból Coelesyriából, ki Nagy Constantinus idejében élt, Porphyriusnak volt tanítványa. Meghalt kb. 330-ban Kr. u. Munkái: peri tou PuJagoreiou biou, logoV protrepticoV eiV jilosojian, peri thV, coinhV maJhmatiVhV episthmhV, peri thV Nicomacou ariJmhtichV eisagwghV, Jeologoumeva ariJmhtiVhV, ’AbammwnoV, didascalou proV thn Porjuriou proV ’Anebw epistolhn apocriViV. Legfontosabb a Pythagoras iskolájának életéről írt műve, de ez is csak régebbi munkákból készített compositio. Felette vonzó elbeszélést sző bele (33 fejezetben) Damon és Phintias barátságáról, mely Schiller Bürgschaft cz. elbeszélő költeményének alapjául szolgált. Egyáltalán a platonikus és pythagoreus tanokat összeelegyítő, mystikus rajongó volt, ki az isteneknek, a daemoknak és a lelkeknek az anyagi világ felé felé sülyedését és e sülyedésből a jóslás és a varázslás rejtélyes szertartásai útján való fölemelkedését és az istenséggel való egyesülését hirdetvén, maga is titokzatos csodás hirnevet szerzett magának. Csodatetteiről írt életrajzírója Eunapius. A vita Pythagorica critikai kiadását eszközölte Nauck, St. Péterburg 1884. Adhort. ad philos. Kiadta Kiessling, Lipsiae 1823; u. azt ad fidem cod. Florentini Pistelli, Teubner, 1888. De Nicomachi arithm. Tennulius, Deventer, 1667. Iamblichi de mysteriis Aegyptiorum, kiadta Parthey, Berlin, 1857.