TARTALOMI

Iapydes

Iapodes, ’IapudeV, ’IapodeV, Strabo (8, 5, 2) szerint az Ocrától Délre, a tetemesebben magasabb Albis hegység (Nagy és Kis Kapella) körül laktak, 1000 stadiumra a tengerpart mentén, a mi körülbelül 185 km., úgy hogy Fiumétől Zara vecchiáig terjeszkedhettek. Scylax periplsua (c. 21) nem említi, a miből az következik, hogy csak a 4-ik század első felében jutottak a tengerpartig, hol a liburniusokat legyőzték s aztán velök összeolvadtak. Igy az Iapodes vegyes népet képeztek, melynek egyik alkatrésze illyriai, a másik celta származású. Strabo 7 ,5, 2. A fegyverzetük celta volt, viszont testüket a többi illyriaiak és thraxok módjára tetovirozták. Strabo 7, 5, 4. Igen harczais nép voltak, a rómaiak már 171-ben Kr. e. C. Cassius Longinus consul vezérlete alatt elpusztították földjüket s azután is ismételten viseltek háborút ellenük, míg végre Octaviansu Kr. e. 35-ben végép legyőzte őket. Strabo 7, 5, 4. A hadjáratban részt vett maga Octavianus, sőt le is irta emlékirataiban, melyekből aztán Appianus merített. Octavianus a szárazföldi sereg élén Fiume felől hatolt Délre s előbb az Alpeseken innen lakó Iapodeseket győzte le (App. 3, 16), elfoglalva Monetium (Brinje), Avendo (Crkvina) és Arupium (Prozor) városokat, majd átkelt az Alpeseken, hol Metulum (Möttling) fővárosa feküdt. Miután ezt is bevette, az Iapodes a hegység ezen oldalán is meghódoltak. App. 3, 18. Pliniusnál (3, 129) csak épen említve van Iapudia, Ptolemaeus (2, 16, 2) a tengerpartot az Arsától Krkáig liburnusinak nevezi, miután az Iapodes földje a rómaiak alatt Liburniához tartozott s a 2. században Kr. u. az Iapodes mint nép különben sem léteztek. Fröhlich, A pannonok földje és népe, Egy. Phil. Közl., 1881. Patsch, Die Lika in röm. Zeit, Wien, 1900.

K. BÁ.