Iasii

néptörzs Felső Pannoniában, melyről Plinius (n. h. 3, 25, (147) azt mondja, hogy a Dráva két partján lakott, a Sirapilli és Andizetes között. Említi Ptolemaeus is (2, 14, 2 ’Iassioi) a felső pannoniai néptörzsek között, de téved, midőn lakóhelyét Felső-Pannonia közepén a objusoktól Nyugatra helyezi, azaz Dunántúl, a Balaton tájára. Hogy Plinius följegyzése inkább közelíti meg a valót mint Ptolemaeusé, kitünik abból, hogy aquae Iasac, melytől a néptörzs nevét kapta, a mai Toplicze helyén állott, Daruvárt pedig, melyet Itinerarium Antonini (p.l 269) szerint aquae Bulissac néven ismertek a rómaiak, egy kőfelirat került elő, mely szerint, ha hiteles, ott volt a respublica Iasorum. Az Iasus név az illetőség megjelölésére előfordul egy katonai diplomán (CIL III D. XVII), mely Domitianus császár idejéből való s Beleghen (Somogym.) került napfényre, mely lelhely azonban még nem bizonyítja, hogy az Iasii egészen idáig terjeszkedtek. V. ö. még a CIL III 10317 feliratban (Cvadasról a Iassianus tulajdonnevet).