Ibycfus

’IbucoV, görög lyrai költő; Rhegiumban született (Alsó Italia) és a 63-ik Olympias táján (528. Kr. e.) virágzott. Vándor életet élt és huzamos időn által tartózkodott Samus kényurának Polycratesnek udvarában, kinek fényes ünnepségekkel és bőkezü ajándékokkal egybekötött uralma a tehetségeket mindenfelől odavonzotta. Ismeretes az az ókori hagyomány, mely szerint utonállók orvul meggyilkolták, ép akkor, midőn az isthmusi játékokra indult, hogy költészetével újabb diadalokat arasson. A gyilkosok hurokra kerültek, még pedig a vándor darvak segítségével (azért aztán közmondásosan ai ’Ibucou geranoi a. m. «még a tyúk is kikaparja»). Költeményeiből, melyeket az ókori irodalomtörténet hét könyvbe foglalt össze, csak töredékek maradtak ránk, melyek azonban még így is fogalmat nyujtanak a teljes művek szépségeiről. Részben lyrai epikus költemények voltak, telve a mythusok szemenszedett részleteivel, részben tisztán szerelmi dalok. Míg amazokon meglátszik a Stesichorus hatása, addig az utóbbiak egyéni érzést és perzselő szenvedélyt lehellenek. Erősen kifejlett pathossal eredeti képeket párositanak és azért még töredékeiken is találtak fordítókra és utánzókra. Magyarra Latkóczy Mihály fordított nehányat rímesen (Ország-Világ, Egy. Phil. Közl.). A töredékeket kiadta Schneidewin (1833) és Bergk a Poëtae lyr. Grac. 4. kiadása 3. kötetében (265 skk. ll.). V. ö. Welcker, Kleine Schriften, 1, 100 skk.