Icarius

’IcarioV. – 1. Athenaei ember, akiről mythikus vonatkozásainál fogva egy attikai demost neveztek el. Pandion uralkodása idején élt és az athenaei földre vetődött Dionysust szivesen fogadta vendégül. Ezért az isten jutalmúl megtanította a bortermelés fogásaira, azonkívül pedig borral megtöltött tömlőket adott neki ajándékba. I. meg akarván ezt az isteni adományt ismertetni, körülhordozta azt az országban és megizleltette a föld népével. A parasztok, a kikre a mértéken túl élvezett és először izlelt bor rendkívül hatott, azt hitték, hogy mérget ittak, megfogták tehát I.-t, husángokkal agyonverték, holttestét pedig egy száraz kutba hajították. Más hagyomány szerint a Hymettus hegyen temették el egy fa tövében. Leánya Erigone (’Hrigonh, «akit a tavasz szült») csak nagynehezen és hűséges kutyájának Macrának (Maira) segítségével akadt reá atyjának testére, illetőleg sírhalmára és kétségbeesett bánatában felakasztotta magát. Az istenek megszánták Dionysus kedvenczét és legalább halála után igyekeztek őt a szenvedett sérelmekért kárpótolni. I.-t poharával egyetemben mint Bootest vagy Arcturust az égre a csillagképek közé helyezték. Erigonéből a szűznek csillagzata lett, Maerából viszont a Sirius (kutyacsillag). Ellenben az athenaeiekre döghalált mért Dionysus, míg a leányokat őrjöngés szállotta meg, melynek hatása alatt Erigone példájára tömegesen felakasztották magukat. A jóslóhelyről, a hová kérdést intéztek, az volt a válasz, hogy ezek a csapások csak akkor fognak megszünni, ha I. holttestét megtalálják, a gyilkosságért pedig megvezekelnek. Minthogy azonban a holttestet meg nem találták, Erigone emlékére meghonosították a Aiwra nevű hintaló ünnepet, mely abból állott, hogy mindenféle apró emléktárgyakat (álarczokat, szobrocskákat, stb.) a fák ágaira akasztottak s ezeket aztán fel és alá hintázták. Ezt a szertartást egy különleges dallal kisérték (’AlhtiV), azonkívűl pedig I.-nak és leányának együttesen bemutatták és felajánlották az uj bornak szinét-javát. Egyáltalán a szüreti ünnepségeknek és kedvteléseknek jóformán minden lényeges részét, köztük a népszerű tömlőtánczot (ascwliasmoV), a nép hagyománya I.-ra vezette vissza. – 2. L. Hippocoon, 3.