Icilii

plebejus nemzetség, mely a rendek közötti harczok idejében szivós kitartással védelmezte a plebejusok érdekeit. Liv. 4, 54. Tagjai közül nevezendők: – 1. Spurius Icil., a plebejusok egyik követe a Szent hegyre való kivándorlás alkalmával (Kr. e. 493); egy v. nehány évvel később mint néptribunus oly törvény indítványozott, hogy a tribunus zavartalanul szólhasson a néphez. Dion. Hal. 7, 17. Utóbb mint aedilis plebisnek a tribunusok parancsára Coriolanust kellett volna elfoglalnia, a mit azonban a patriciusok megakadályoztak. Liv. 2, 58. Dion. Hal. 7. 26. plut. Coriol. 17. – 2. C. Icil. Ruga, 493-ban néptribunus. – 3. L. Icil. Ruga, az előbbinek fia, Kr. e. 456-ban a tribunus. Ő vívta ki azt a jogot, hogy a tribunusok a senatust gyűlésre hívhassák és ő szerezte meg a plebejusoknak az Aventinust. Dion. Hal. 10, 31 sk. Miután a háladatos plebejusok a455-ik évre ujból tribunussá választották, a consulok által a katonai toborzás alkalmával elkövetett erőszak miatt szólalt fel, majd a lex agraria kérdésében a patriciusokkal vitatkozott. Dion. Hal. 10, 35 2k. A 449-ik évben menyasszonyát Virginiát védelmezte a kaján Appius Claudius ellen (Liv. 3, 44 s k.), Virginia öngyilkossága után pedig felkelésre bírta a népet a decemvirek ellen, azután a sabinusok ellen kirendelt sereget a maga részére megnyervén, a Szent hegyet szállotta meg a nép nevében a senatusszal alkudozásokba bocsátkozott. Liv. 3, 53. A kibékülés létrejötte után felelősségre vonta App. Claudiust és törvény utján sérthetetlenséget biztosított mindazoknak, a kik a felkelésben részt vettek volt. Liv. 3, 54. – 4. L. Icil., alkalmasint az előbbinek fia, Kr. e. 412-ben és 409-ben lett tribunus. Az általa javaslatba hozott lex agrariát elvetették ugyan, de ama indítványa, mely szerint a 4 quaestor közül 3 plebejus lehessen, törvénynyé vált. 408-ban pedig azt a jogot szerezte meg a plebejusoknak, hogy a hadi tribunusok megválasztásában nekik is részük legyen. Liv. 4, 55.