Idas

’IdaV. – 1. Egyike az idai Dactylusoknak Elisben. Külön oltára volt Olympiában, melyek Acesidas oltárának is neveztek. – 2. Vendég a Perseus nászán, a kit Phineus megölt. Ov. met. 5, 90. – 3. Egyike a Diomedes társainak, a kiket a haragra lobbant Venus hattyúfajta madarakká változtatott. Ov. met. 14, 504. – 4. Aphraerusnak (mások szerint Posidonnak) Arenétől született fia; Lynceus és Pisus testvére. Apollod. 3, 10, 3. Feleségül birta Marpessát, Euenus leányát. Midőn az utóbbit Apollo leánykorában szerelmi vallomásokkal ostromolta, sőt feleségül kérte, I. megelőzte az istent és elrabolta a hajadont. Szárnyas fogaton menekült aztán, melyet Posidon ajándékozott neki. Euenus és Apollo utánna eredtek a leányrablónak, de sokáig nem tudták utól érni. Euenus kétségbeesett a siker felett és a róla elnevezett folyóba vetette magát, de Apollo kitartott és Messenében utólérte I.-t. A vakmerő hős erejének tudatában felvette a harczot az istennel, de Zeus elválasztotta a küzdőket és a választást a leányra bizta. Ekkor Marpessa I.-t választotta, attól tartván, hogy Apollo isten létére később el találja hagyni. I.-tól később leánya született, nevezetesen Cleopatra vagy Alcyone, a Meleager felesége. Apollod. 1, 7, 8. Hom. Il. 9, 556 skk. A görög hősmondában is nagy szerepet játszik Idas és vele együtt testvére az élesszemű (hiúzszemű) Lynceus, a ki még a föld kérgén és a köveken is keresztül látott. Ketten apjukról az Apharidák nevét birván a messenei hősmondának tündöklő testvérei, ép úgy mint a Dioscurusok Lacedaemonban. A hőskori kalandokból nyomról-nyomra kiveszik a maguk részét, ott vannak a calydoni vadkanvadászatban. Ot. met. 8, 305. Részt vettek az Argonauták kalandjában, a hol különösen I. tünt ki vakmerőségével. Ő bosszulja meg a mariandynusok földjén Idmon halálát, sőt útközben Mysiában Teuthras királytól el akarja venni országát, a miben azonban Telephus és Parthenopaeus megakadályozzák. Hyg. fab. 100. De legnevezetesebb mégis a Dioscurusokkal való mérkőzésük, a kikkel pedig mint két testvérgyermekek nőttek volt fel (Aphareus és Tyndareus testvérek voltak). A mérkőzés okát a mythus kétfélekép adja elő. Az egyik változat szerint a vita egy elrablott gulyán indult meg, a mit a két testvérpár közösen hajtott volt el Arcadiából; a másik változat szerint Leucippus leányain, Hilairán és Phoebén (Leucippides) tüztek össze, a kiket a Dioscurusok elraboltak. Theog. 22, 136 skk. Mindkét változat szerint az Aphareus-fiak (I. és Lunceus) voltak a sértettek és kijátszottak, a kik a Dioscurusokat üldöző vették és Messeniában Arene közelében Aphareus sirjánál érték utól. Itt aztán véres harczra került a dolog. I. megölte Castort, Polydeus viszont Lynceust, mire Zeus villámával kioltotta vakmerő I. életét. Apollod. 3, 11, 2. Pind. Nem. 10, 60 skk. Később a viadal helyét Lacedaemonban is mutogatták. Eur. Hel. 1460. Az I.-ra vonatkozó mythusokat, különösen a Dioscurusokkal való viadalt aztán a képzőművészet szőtte tovább. A műtörténeti források a régebbi művek közül megemlékeznek a Cypselus ládájának egyik részletéről (I. megszökteti Marpessát), Polygnotus egyik képéről az atheanei Anaceumban (a Leucippidák elrablása) és Omphalionnak, Nicias tanítványának festményéről, mely a messenei templomban volt és Aphareust ábrázolta fiaival együtt. Paus. 1, 18, 1. 4, 31, 9. A reánk maradt műemlékek (tükrök, vázák, amphorák) etruscus és alsó-italiai eredetűek, rajtuk I. puzdrával és nyíllal jelenik meg, öltözete a chlamys. A műemlékek motivumai: I. és Marpessa, a Leucippus-leányok elrablása. V. ö. Roscher, Ausf. Lexikon der griech. und röm. Myth. 2, 1. 95–104. ll. O. Jahn. Archaeol. Aufsätze, 45–56. ll.