Altinum.

1. – A venetusok városa Gallia Transpadanában Patavium és Aquileja közt, a hol a silis az adriai tengerbe ömlik, m. romok Altino falú mellett. Virágó kereskedéssel biró municipium, főárúhely Italia s az északi vidékek között; sok nyárilakával Bajaera emlékeztet. Mart. 4, 25. Attila Kr. u. 452-ben földúlta s azért lakósai a mai Isonzo és Po közti lagunák szigeteire menekültek s megvetették a későbbi venezia (Velencze) alapját. Plin. 3, 126. Strab. 5. 214. – Irodalom: Kiepert, Lehrbuch der alten Geographie 389 köv. Romanini, Storia di Venezia, Venezia 1854–61. Cestari, Origine di Venezia e dei primitivi abitanti delle lagune, Venezia 1894.

2. Római táborhely Alsó Pannoniában, a Mursától (Eszék) Aquincumhoz (Ó Buda) vezető útvonalon. Az Itinerarium szerint Autiana (Báán) és Lugio (Duna Szekcső) között (in medio) feküdt, melyek távolsága egymsától 25 r. mérföld. A Tab. Peutingerián hányzik Altinum, de csak tévedésből, helyén Lugiótól 12 mérföldre Antiana fordul elő, a mely úgy került oda, hogy a Tab szerzője nem vette észre, hogy Donatianis, melyet 24 mérföldre tett, azonos Antianával. Altinum e szerint Lugiótól 12 mérföldre esett s megfelel a mai Mohácsnak. Innen az út Batinán át, mint egy itt talált mérföldkő (IL III 10647) 137 mp. jelzéssel bizonyítja, a Duna régi partja mellett vezetett Mursáig. (Eszék.) Arch. Ért. 1888. 291. l. A Notitia Dignitatum szerint a IV. században Altinumban egy cuneus equitum fortensioum és az equites sagittarii voltak állomáson.