Ignominia

(in és [g]nomen-ből), megbélyegzés polgári vagy katonai büntetéssel s az ezzel járó malum nomen. I.-t vont tehát maga után valamely elitélő birói döntés, a censori megrovás s bizonyos katonai büntetésnemek (dárda elvétele, lefokozás, a seregből való elbocsátás a gyávaság büntetéseül, az ú. n. missio ignominiosa stb.). Különbözött tőle az infamia, rossz hír, a társadalom kedvezőtlen véleménye vagyis megszólása bizonyos cselekedet (pl. lettős eljegyzés, féktelen élet, köteles gyász elmulasztása), csőd és foglalkozások (szinészkedés, vadászat, kerítés steff.) miatt. Lassankint azonban, minthogy az infamia egyes fajait (pl. cfalumnia, praevaricaito) birósági büntetéssel sújtották, az infamia és i. fogalma egybeolvadt s Cicero idejében már minden bűnüyi itélet infamiát vont maga után. Mind az ignominia mind az infamia jogi tekintetben a civitas megszorítását, nevezetesen a jus honorum s talán korábbi időben a jus suffragii elvesztését vonta maga után. Az infamia eseteit a szokásjog és a praetori edictum állapítá meg. Összefoglalóan a Dig. 3, 2 de his, qui motantur infamia 1–25 fr. tárgyalja. Az infamiától való félelem sokáig vitte a nevelő szerepet a római társadalomban. A justinianusi jogban az infamai nem akadálya a házasságnak, de még mindig alkalmatlanná tesz a tanuskodásra, gyámságra és más közhivatalra. Érdemes viselet alapján visszaszerezhető (restitutio famae). V. ö. Vécsey, Instit. 1901. 177. l.