Indulgentia

megkegyelmezés. A köztársaság idejében tulajdonképeni kegyelemadásnak nem volt helye sem a birói ítélet előtt sem utána; legfölebb halasztást idézhetett elő a tribunusi intercessio vagy valamely asylumba való menekülés, mivel a bűntett nem évült el. Számüzöttet azonban büntetésének megkezdése után a nép visszahívatott (in integrum restituere). Egyes büntettekre nézve, még mielőtt vádat emeltek volna, hozhatott a senatus vagy a nép oly értelmű határozatot, hogy a közérdekre való tekintetből nem fogja üldözni, vagyis kimondhatta az amnestiát Liv. 3, 54, 7, 4. A császárság alatt már gyakran fordult elő permegszüntetés vagy megkegyelmezés akár a birói itélet előtt akár utána, kivált ünnepies alkalmakkor, pl. a császár trónralépte vagy születése napján. Mommsen, Röm. Stafrecht 1899 456 sk. ll.