Injuria

általán valamely személy ellen jogtalanul elkövetett sérelem. Kelléke a sértő szándék (animus injurandi). Magyarázatát Ulpianus Dig. 47. 10. 1. adja. Injuria ex eo dicta est, quod non jure fiat, omne enim quod non jure fit, injuria fieri dicitur. Hoc generaliter, specialiter enim injuria dicitur contumelia. Testi sértések büntetése ősidőkben a forbát (talio) volt. A 12 táblás törvény halálbüntetést szabott ki a becsületsértő gúnyiratokra (carmina, famosa, mala, Cic. Tusc. 4, 2. Hor. sat. 1, 3, 60 skk.), a testi sértéseket pedig pénzbüntetéssel sujtotta. Minden más sértés 25 as-nyi pénzbüntetés alá esett. A jus praetorium mindennemü testi bántalom, jogsérelem (Cic. Caec. 12) ellen, akár szóval akár tettel (i. verbalis, realis) követtetett el, az iniuriarum aestimatoria actiót hozta be, a mely szerint a sértett fél jog és méltányosság szerint a birótól megállapított pénzbeli kárpótlást kapott. A lex Cornelia de injuriis (Kr. e. 81) a testi és jogsérelmeket bünügyi kihágásnak minősítette. A császárság idejében a sértett féltől függött, hogy bárminő sérelmében a polgári vagy pedig a bűnügyi biróságnál emeljen-e panaszt. Inst. 5. 4. De injuriis. Dig. 47, 10. Cod. 9. 35. v. ö. Vécsey, Instit. 1901. 406, 1.