Intercessio

1) kezeskedés vagy a jótállás megigérése másnak az adósságáért. Jogtörténeti alakjai: a sponsio, fidepromissio és fidejussio. A lex Cornelia de sponsu (88. Kr. e.) elrendelte, hogy semmiféle kezességgel sem vállalhat magára senki sem többet 20.000 sestertiusnál egy és ugyanazon évben. Gaj. 3, 124 sk. A nők jótállását a S. C. Vellejanum tiltotta (46 Kr. u.) Justinianusnál a kezességnek már csak egy alakja van: a fedejussio, a mely azonban a 4. Novellában szintén lényeges változásokon ment keresztül. V. ö. Vécsey, Institutiók 1901. 418 sk. ll. 2) Valamely magistratus tiltakozó közbelépésére tiszttársa vagy egy nála alsóbbrangú magistratus ellenében és a néptriubnus bármely magistratus ellen a dictator kivételével. Gell. 14, 7. Cic. legg. 3, 3. Az i. köztársasági alkotmány kifolyása s a par majorve potestas elvén alapszik. A királyság idejére nézve nem is lehet róla szó. A tribunatus pl. behozatala után mindinkább erre szorítkozik az i. gyakorlása, rogatiók, senatus decretumok, azonkívül magistratus egy birói törvénykezés ellen; consuli i. consul ellen, praetori praetor ellen (par potestas) vagy consuli i. praetor ellenében, praetori a quaestor ellenében (major potestas) ritkán fordult elő. Néptribunusok egymás ellen is gyakorolták e jogot, s minthogy a potestas nagyobb volt az akadályozásban mint a rendelkezésben (Plut. Cat. min 20) egy tribunus közbelépése a többi összetartó munkálkodását képes volt megakasztani. Liv. 2, 44, 3. Sen. contr. 1, 5, 3.