Interrex

(időközi király). a) A királyság alatt. Ha a király meghalt, egy a patricius senatorok közül választott férfiú vette át 5 napra az auspiciumokat s a kormányzatot i. néven. Mindegyik i. maga nevezte ki utódját (interregem prodere, nominare) az auspiciumok megtartása után szintén csak 5 napra. Cic. rep. 2, 12. Liv. 1, 17. Az i. választásnak alkotmányos módja volt az is, hogy az illetékes senatorok decuriái sors útján állapították meg a sorrendet (Dion. 2, 57. V. ö. Serv. Aen. 6, 809. Liv. i. h.); ennek azonban a gyakorlati alkalmazásáról nincs tudomásunk. b) A köztársaság idejében is találunk interrexeket olyankor, mikor a consulatus akár lemondás akár halálozás folytán megürült s dictatort nem választottak. A főhivatali állás ilyetén megüresedésekor szokás szerint az összes patricius magistratusok leköszöntek (Cic. legg. 3, 3, 9. Liv. 4, 10), s a kormányzat ideiglenes vezetésére s a választógyülés megtartására interrexeket választottak. Egy-egy i. csak öt napig viselte hivatalát. Minden egyes interregnum alkalmával sohasem az első i. tartotta meg a comitiát a rendes tisztviselőkmegválasztására, hanem utódjainak egyike, a kit a mindenkori előd maga szokott kinevezni (Ascon. in Mil. «non fuit moris ab eo qui primus interrex proditus erat comitia haberis»). E szerint legkevesebb s egyúttal a leggyakoribb számuk 2; de volt eset, hogy 14 (Liv. 8, 23), sőt többi i. is (Cic. fam. 7, 11, 1) volt egyfolytában. Az interregnum beállta után legfölebb 2–3 nap szokott eltelni az i. megválasztásáig (Vita Tac. 1); de Kr. e. 52-ben 20 nap folyt le. Ezen éven túl i. nem fordul többé elő.