Ithaca

’IJach, az ú. n. ión szigetek egyike, Acarnaniától Nyugatra Cephalleniától Keletre; mai nevén to Thiáki (hivatalosan ’IJach). Terjedelme mintegy 92,km², lakosainak száma jelenleg körülbelül 9000. Az olajfáktól és szöllőktől gyéren borított szigetet, mely a tengerből helyenkint meredeken kiemelkedő mészkősziklákból áll, az ú. n. molói öböl egy hosszúkás nagyobb északi s egy tömöttebb déli félre tagolja szét. A földszoroson, mely a két részt összeköti, emelkedik a 830 m. magasságú ’AetoV hegy, melynek Paleo Moszkhata nevű nyúlványa régi görög erődítvényeit tartották Gell és Schliemann Odysseus városának s melyhez közel egy toronyalakú épület máig is a nép száján a castro tou OdussewV nevet viseli. A sziget északi részében a 808 m. magasságú ’Anwgh nevű hegység emelkedik, melyet az Odysseában (9, 22. 13, 351) említett Nhriton (Neritum) hegygyel szeretnek azonosítani; a déli részében a 671 m.-nyire emelkedő Stejanoi van, melyben a Homerusnál (Od. 1, 186) előforduló Nhion-t látják, Homerus leírása szerint Ithaca trhceia (Od. 9, 27. 10, 417. 463), paipaloessa (Od. 11, 480), cranah (Od. 1, 247. 15, 510 stb. Il. 3, 201); jelentékeny állattenyésztéssel (Od. 4, 601. 605. 21, 18), buza-, bor-, füge- és olajtermeléssel (Od. 13, 244. 24. 246) bír, s bőven borították erdők (Od. 13, 246. Il. 2, 632: Nhion einosijullon). A homerusi várost ujabb kutatók (Warsberg, Lolling) a sziget északi felében keresték, támaszkodva arra, hogy a peloponnesusi útjáról visszatérő Telemachusra egy kis szigeten, Arterisen (messhguV ’IJachV te Seamoio te, Od. 4, 846) leselkednek a kérők s ez a sziget csak a Cephallenia s a Ithaca között lévő Dhaszkálio lehet; következőleg a mai StauroV nevű helységtől Nyugatra fekvő kis öbölben keresik a város kikötőjét, hivatkozva egyúttal arra, hogy a feléje ereszkedő lejtőn a 7. évszázban jelentékeny helység állott s az öbölnek neve ma is limhn thV polewV, viszont a sziget északi részén fekvő ’Exwgh-ben látják a Nhion-t. Tagadhatatlan azonban, hogy Homerus adatai a szigetről a mai Ithaca fekvésével nem egyeztethetők össze; ő nevezetesen azt állítja (Od. 9, 25), hogy a sziget cJamalh panupertath ein ali ceitai proV zojon s hogy Odysseus nyájainak nagy része a szárazföldön legel (Od. 14, 100–102). Az ellenmondásokra már Sophon utalt s ezért Völcker, Hercher s mások annak a nézetnek adtak kifejezést, hogy az Odyssea költője nem autopsiából ismeri Ithacát. Legujabban Dörpeld annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a homerusi Ithacát voltaképen Leucas szigetén kell keresni s az attól Délre fekvő Arkoudhiban Asterist, a mai Ithaca pedig, a homerusi Samus, Cephallenia meg Dulichium. De az ásatások eleddig (1901 máj.) e véleményét még nem erősítették meg. – Irodalom: Sickler, handbuch der alten Geogr. 2, 234 skk. Bursian, Geogr. v. Griechenland 2, 366–371. Lolling, Hellenische Landeskunde (Iwan v. Müllers Handbuch 3) 201 skk. hercher, Homer und das Ithaka der Wirklichkeit, Hermes 1, (1866), 263–280. Schliemann, Ithaka, der Peloponnes und Troja, Leipzig, 1869, 14–78. Gallina, Die Theorie Leukas-Ithaca, Zeitschrift für die oesterr. Gymnas., 1901. 97–118.