Johannes Actuarius

’IwwnnhV o ’ActouarioV, jeles orvos, kiváló szakíró és bölcsész a Kr. u. 13-ik század második felében Byzantiumban, a hol II. Andornicus Palaeologus császár udvari orvosa volt s tőle kitüntetésként az «actuarius» czímet nyerte, a mely kbl. a mai udvari tanácsosi czímnek felelhetett meg. Kortársai a sojwtatoV jelzővel ruházták fel. J. nagyszabású irodalmi működést fejtett ki, a mely a görög orvosi tudomány utolsó fellobbanása és méltó befejezése volt. Műveiben ugyan Galenusnak és az ezt követő görög és arab orvosíróknak nézetei tükröződnek vissza, de e mellett számos és becses eredeti észleletét is tartalmazzák, a melyek éles megfigyelőképességéről tanuskodnak. Összes fenmaradt művei latin fordításban már 1556-ban jelentek meg nyomtatásban Párisban, az eredeti görög szöveget Ideler adta ki 1841 és 1842-ben Berlinben «Physicfi et medici Graecfi minores» cz. két kötetes munkájában. Főbb művei a következők: peri energewn kai paJwn tou fucicou pneumatoV kai thV cat’ auto diaithV logoi duw (de spiritu animali libri duo, érdekes lélektan); peri diagnwnsewV paiJwn (le diagnosi libri duo); peri ourwn (de urinis libri septem). Nicephor. Gregor. 14, 3. Lambec. bibl. caesar. vol. 6. p. 113.