Jus osculi

azon jog, melynélfogva a nők a saját s férjük cognatusait hatodíziglen, vagyis a sobrini fokáig, megcsókolhatják. Ezen csók külső jele volt ama szokás szentesítette kegyeletnek s vonzalomnak, mely a szűkebb családi kör tagjait egymáshoz fűzte. Pol. 6, 2. Plut. Rom. 1. quaest. R. G. Claudiust a bátyja leánya, Agrippina császárné, a jus osculandi örve alatt nyerte meg magának csókjaival s csábítgatásaival. Suet. Cal. 26. Tac. ann. 12, 3. Dio 60, 31. Nem tarotzik ide azon szokás, hogy a császárok bizalmas embereiket csókkal fogadták s bocsátották el. Suet. Ner. 37. Oth. 6. Ez a szokás azonban, úgy látszik, más körökben is nagyon el volt terjedve, mert Tiberius rendeletet adott ki ellene. Suet. Tib. 34. Más személyeknek csupán a kézcsókot engedték meg a császárok. (Tac. ann. 6, 50. Suet. Tib. 72, Cal. 56), de ezt a rómaiak mindig lealacsonyítónak tekintették. Plin. pan. 24, 2.